Kőbe vésett szakértelem

Ladomérszki Tamás a virágvályúval
Ladomérszki Tamás a virágvályúval - © Fotó: Magánarchívum
Rakamaz – Nem a pénzért, a szépségéért választotta a kőfaragó szakmát a salzburgi vándorverseny fiatal dobogósa.


Létezik egy különleges szakma, a kőfaragóké, amiről – mivel többségében sírkövesek művelik – sok szó esik a pénzzel összefüggésben, ám annál kevesebb a szépség vagy az érték oldaláról, holott mindkettővel szoros kapcsolatban áll. Ráadásul a mesterség – ellentmondva a sírkövesek vagyonáról szóló mendemondának – lassan kihalófélben van, mivel évente alig 4-5 ilyen szakember végez Magyarországon.

Talán éppen emiatt, az életben tartására hozták létre az európai kőfaragók vándorversenyét, amelynek az idén júniusban Salzburg városa adott otthont. A 16 országból 150 versenyzőt felvonultató megmérettetésen két hazai siker is született. Az egyik a rakamazi Ladomérszki Tamásé, aki szépen faragott virágvályújával a harmadik helyen végzett.
A tehetséges, 18 esztendős fiatalember a sírköves édesapja nyomdokaiba lépve már 8-10 éves korában vésőt és kalapácsot vett a kezébe, s nem véletlen, hogy később beiratkozott az Ybl Miklós Építőipari Szakképző Iskolába, ahol – a végzős kőfaragó – műköves – épületszobrász tehetségét látva – a tanárai benevezték a salzburgi „viadalra”.

Messzebbre repítő álmok

– Egy olasz homokkőtömböt kellett megfaragnunk, s a téma, amelyet kijelöltek A romantikától az újkorig címet viselte – mondta el Tamás.

– Így választottam a virágvályút, amit az tett különösen romantikussá, hogy a kornak megfelelő meander szalaggal díszítettem. Elsősorban a közönség tetszését akartam elnyerni, mivel a pályamunkákat a végén elárverezték a látogatók között. A versenyen gépeket nem, csupán vésőket, kalapácsokat, kőfaragó bunkókat használhattunk, s másfél napot kaptunk a munkára – sorolta az ügyes kezű fiatalember, aki elárulta azt is, hogy bár szeretné továbbvinni a családi vállalkozást, de a sírkövességet inkább csak megélhetési forrásnak gondolja, s az álmai és a vágyai azért ettől messzebbre is repítik.

A nyáron érettségire készül, utána pedig felvételizne a képzőművészeti főiskolára. Ki tudja, egyszer talán még szobrászművész is válhat belőle. Akkor érzi ugyanis elemében magát, amikor figurákat, emberalakokat faraghat. Az ugyanis már önmagában varázslat, ha egy semmitmondó kőtömbből egyszer csak életre kell egy virág, egy figura, vagy egy komolyabb kompozíció, s élettel töltődik fel a rideg anyag.

KM-MJ








hirdetés