Kockahasra otthonkát?!

Akt.:
Kockahasra otthonkát?!
© Illusztráció: getty images
Lelki szemeim előtt megjelenik, amint Náncsi néni Nyírlövőn – miután felment benne a pumpa, és elvetette a sulykot – úgy dönt: irány a községi kondipark! Ezúttal nem koszt takarít vagy kosztot készít, hanem elveti a diszkoszt. Ladányi Tóth Lajos írása.

A megélhetés súlya alatt egyensúlyozva súlyt lök, a túrós tészta után pedig immár bicepszre gyúr. S amíg azt hiszi, hogy a rekeszekkel birkózó ura a biztos támasz, jöhet a négyütemű fekvőtámasz a kockahas reményében. Otthonka helyett dresszben nyújt, és ahelyett, hogy a családi tűzfészekben lázít, orcáján elégedett mosollyal lazít. Útban haza a sarki ivóban százszázalékos multivitamint rendel, majd a kerti hintaágyában a langymeleg szellőtől ihletett állapotban zabpelyhet kanalaz. Édes álom.

Az viszont a való világ velejárója, hogy a kormány hosszú távú programot hirdetett ingyenesen igénybe vehető kültéri sportparkok kialakítására. Szomorú tény, hogy a felnőtt lakosságunk 67 százaléka 10 percet sem sportol naponta. Mindössze 3,2 százalékra tehető a szabadidősportot űzők aránya, attól jóval több a „leszázalékolt” testalkatú, életvitelű honpolgár. Jelenleg átlagban minden 30. magyar ¬településen van kondipark, kültéri közösségi sportlétesítmény. Első ütemben 1,5 milliárd forintot osztanak szét a pályázó önkormányzatok között.

Felesleges szökőkutakban és térburkolatokban már bővelkedik az ország. Nincs szükség kihasználatlan, futó kalandként épült kondiparkra. Jó hinni abban, és sportot űzni abból, hogy csakis azok lesznek a kedvezményezettek, ahol tényleges az igény. Édes álom?

Ladányi Tóth Lajos








hirdetés