Kokárdával indulnak a fészkük felé az itthon telelt gólyák

Megyénkben is hagyományos program az MME gólyaroadshow-ja – képünkön a balsai óvodások ismerkednek egy frissen gyűrűzött fiókával
Megyénkben is hagyományos program az MME gólyaroadshow-ja – képünkön a balsai óvodások ismerkednek egy frissen gyűrűzött fiókával - © Fotó: Görögh Zoltán
Nagyhalász – Akár nemzeti madarunknak is nevezhetjük, annyira közismert és közkedvelt Magyarországon a fehér gólya, amely kiválóan alkalmazkodik élettere változásához, így mára beköltözött településekre – fészkeit villany­oszlopokon, kéményeken láthatjuk leggyakrabban.

Hazánkban mintegy 4000 pár fehér gólya költ, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 500 pár otthona – a legnagyobb részük az elmúlt napokban, hetekben már megérkezett.

Valóságshow Nagyhalászban

– A hímek jönnek először, rendbe teszik a fészket, mire egy-két héttel később a tojók is megérkeznek. A bekamerázott nagyhalászi költőhelyre még várjuk a madarakat – válaszolta érdeklődésünkre Görögh Zoltán, aki maga csavarozta fel a gólyafigyelő berendezést a református templom tornyára. – A kamerának nem a beavatkozás, hanem a megfigyelés a célja – szögezte le a Magyar Madártani Egyesület munkatársa, és hozzátette: ezzel a módszerrel olyan, védelem szempontjából hasznos információkhoz juthatnak, mint például az esetleges fiókapusztulás okai.

– A nagyhalászi gólyák életét 2008 óta követjük a kamera segítségével, az elmúlt két évben sajnos nem láthattunk sikeres költést. Tavaly levettük a hatalmas, használhatatlanná vált régi fészket, az új alapra egy fonott műfészek került, amit a helyi művelődési házban készítettek – tekintett vissza a madárvalóság­show történetére a szakember.

– Volt már néhány rossz évük a gólyáknak, de a megyei állomány erős a megfelelő élőhelyeknek köszönhetően – tudtuk meg Görögh Zoltántól, aki a veszélyeztető tényezőket is számba vette: – A nyár eleji viharok, jégesők miatt a fiókák között gyakran arat a halál. A mezőgazdasági struktúra átalakulása és a szárazság miatt kevesebb táplálékot találnak, így csökken az állomány, amennyire meg tudjuk állapítani. Természetes ellenségük nem nagyon van, de az áramütés komoly gond – szerencsére megyénkben jó az együttműködés az áramszolgáltatóval, s egyre több a madárbarát villany­oszlop.

Mitől véres a lábad?

– Az évi ezer betegünk között 100–150 gólya van, hogy miért kerülnek hozzánk, az időszaktól függ – ezt dr. Déri János, a Hortobágyi Madárkórház állatorvosa árulta el. – Most a fészekfoglalási csetepaté során szerzett sérülések jellemzőek, májusban a szülők dobják ki a fejletlenebb fiókákat a fészekből. Az öklömnyi kisgólyák általában sérülés nélkül megússzák azt is, ha tízméteres magasságból betonra esnek, csak fel kell nevelnünk őket. A többi fióka július közepén repül ki – ilyenkor nagyon sérülékenyek, gyakoriak a szárny-, lábtörések és a belső szervi sérülések. A már jól repülő, de még tapasztalatlan madarak gyakran akadnak bele ereszekbe, kerítésekbe, október–november környékén pedig azokat látjuk el, amelyek nem indultak el délre, és addigra a táplálékhiány miatt lesoványodtak – részletezte a madárdoktor.

Sokszoros túljelentkezés

– Az evolúció során úgy alakult, hogy a gólyák induláskor és érkezéskor is a magyarok egy-egy nemzeti ünnepét tisztelik meg – utalt Déri János a költözés augusztus 20-a körüli időpontjára, ami pedig az érkezést illeti, több mint tíz éve népünnepélynek számít a Hortobágyi Madárkórházban.

– Azokat a gólyákat, amelyek – például a csontgyógyulás időszükséglete miatt – nálunk töltötték a telet, március 15-én engedjük szabadon. Ez nagyon népszerű feladat; az idei több száz fős közönségből sokszoros volt a túljelentkezés. Ilyenkor a madarak – a nemzeti ünnep tiszteletére – kokárdát viselnek a nyakukban, amit természetesen úgy rögzítünk, hogy néhány szárny­csapás után leessen – mondta végezetül Déri János.

Hoványi Péter


Ha nálunk fészkel, szerencsénk lesz

A gólyák monogám életet élnek, de többször párt váltanak. A tojók kettő–hét tojást raknak, s a hímmel felváltva kotlanak rajtuk – a váltást mindig a közismert kelepelés előzi meg. A fiókák etetését is felváltva végzik; míg egy kifejlett példánynak napi fél, egy fiókának napi egy kilogramm eleségre van szüksége. A gólyák hamar megtanulják a vitorlázás, azaz a levegőáramlatok kihasználásának tudományát, ennek segítségével a telelő- és költőhely között naponta 2–300, összesen pedig akár 20 ezer kilométert is megtesznek. A gólya sok magyar költőt megihletett, például Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Arany János, Babits Mihály is megénekelte fekete-fehér szárnyú madarunkat. A népi hiedelem úgy tartja, hogy a házra telepedő gólya megvédi a lakókat a tűztől és a villámlástól, ráadásul szerencsét hoz.

A nagyhalászi gólyakamera élőképe itt érhető el.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés