Jegyzet: Jó kaland a strand

Már a strandra gyúrok – csíptem el két fiatal beszélgetése közben a mondatot a minap a városi stadion kondiparkjában, s irigykedve néztem, ahogy mutogatják egymásnak a megfeszített bicepszeket - M. Magyar László jegyzete. Közben én a „kínpadon” a felüléseket végeztem, hogy ha a karom már nem is lesz vastagabb, legalább a hasam legyen laposabb. Szíven ütött a szó: strand. Varázsereje van ennek a helynek, hiszen kellemes kikapcsolódást, boldog családi együttlétet jelent. Máig emlékszem, milyen izgalom is fogott el a nővéremmel együtt, amikor a szüleink bejelentették egy-egy kánikulai napon, hogy irány a strand. Akkurátusan készítettük a szendvicseket, öntöttük a termoszba a teát – bár titokban reménykedtünk abban, hogy kint majd kapunk Bambit is –, s már otthon felfújtuk az úszógumikat, hogy azzal se kelljen az időt fecsérelnünk.

Manapság is örömmel készül mindenki a strandra, mint ahogy tettük ezt mi is jó néhány évtizeddel ezelőtt. Igaz, ami még gyermekként önfeledt szórakozásnak tűnt, az szülőként már felelősségteljes felügyelet, hiszen a kicsinyek minden lépését figyelni kell. Nincs idő beszélgetni az ismerősökkel, nem lehet elmenni a haverokkal meginni egy sört, hiszen elég az apróságoktól egy rossz mozdulat, egy figyelmetlen lépés, egy merész ugrás, s megtörténhet a baj. Éppen ezért a parkfürdők területén is be kell tartanunk minden szabályt, hogy élményekben gazdagon térhessünk haza.

Lemondok ezen a nyáron a strandolásról. Bár az élmények vonzanának, csak hát az a kockahas bizony még nagyon messze van...

M. Magyar László