Komodói varánusz preparátuma került a Természettudományi Múzeumba

Budapest – Az ország első komodóivaránusz-preparátumát mutatta be kedden a Magyar Természettudományi Múzeum. A Nyíregyházi Állatparkban 2015-ben elpusztult két varánusz közül a hím példány látható keddtől az intézményben.

A három méter testhosszt is elérő komodói varánusz Indonézia nemzeti szimbóluma és tulajdona, kizárólag az indonéz állam engedélyével tartható a világ bármely állatkertjében. Kivételes lehetőség, hogy az elhullott példányok a budapesti indonéz nagykövetség közvetítésével, több évig tartó tárgyalások és külön szerződés alapján végül a Magyar Természettudományi Múzeumba kerülhetnek – közölte a múzeum kedden az MTI-vel.

A múzeum vezető preparátora és munkatársai három hónapig dolgoztak a hím példányon, amely április 18-án mélyhűtve érkezett a múzeum állattárának preparatóriumába. Itt irányítottan kellett felolvasztani, hogy ne romoljon tovább a vékony farok és a korábban már részben kinyúzott fej és lábvégek állapota. A testről és a végtagokról azonnal negatív lenyomatokat készítettek a szakemberek. A méretfelvétel, a test lerajzolása után sürgősen nyúzni kellett, mert feltételezni lehetett, hogy a hosszú tárolás esetleg károsította a testet. A nyúzást követte a bőrről a hús lefaragása, a sózás és csávázás. A nyúzott koponyáról másolatot kellett készíteni, amelynek alapján elkészült a fej anatómiailag helyes másolata gipszből és gyurmából. Ezt újra lemásolva került a műfej a részletes testméretek alapján közben elkészült szoborra. A szobor poliuretánhabból, öntéssel készült, a részleteket részben megmintázva, részben faragva alakították ki. A bőrt többször mosni, és legvégül cserzeni kellett. Ezt követte az utolsó fázis, a 10-12 napi munkát igénylő “öltöztetés”, ami a bőr szoborra illesztését jelenti, továbbá a finom anatómiai részletek rögzítése, és a festés.

A komodói varánusz (Varanus komodoensis) a Földön ma élő gyíkok közül a legnagyobb méretű faj, a hímek testhossza akár a három métert is meghaladhatja. Előfordulása kizárólag az Indonéziához tartozó Kis-Szunda-szigetek némelyikére (Komodo, Padar, Rintja, Gili Motang és Flores) korlátozódik.

A faj ősei Ázsiában alakultak ki, majd nagyjából 40 millió évvel ezelőtt Ausztráliába vándoroltak, ahol hatalmas testméretűvé fejlődtek. A nagytestű komodói varánuszok nagyjából 110 ezer évvel ezelőtt, a tengerszint csökkenése miatt kialakult földnyelven keresztül érték el a dél-kelet-ázsiai szigeteket, míg ausztrál őseik kipusztultak.

A komodói varánusz húsevő állat, elsősorban vaddisznókkal, szarvasokkal, és vízibivalyokkal táplálkozik, de nem veti meg a döghúst sem, néha még saját fajtársait is elfogyasztja. A fiatal varánuszok néhány évig fákon élnek, hogy megvédjék magukat a ragadozóktól. Erős állkapcsának és éles fogainak, valamint az alsó állkapcsaiban található két méregmirigynek köszönhetően igen eredményes ragadozó. A nagyobb testű zsákmány halálát általában nem maga a sérülés, hanem a mérgezés és a harapás utáni fertőzés okozza.

Néhány évvel ezelőtt ismerték fel a komodói varánusz egyik különleges tulajdonságát, miszerint a nőstények szűznemzéssel is tudnak szaporodni, így az állatkerti példányok hímek nélkül is képesek utódokat világra hozni.

A faj védelme érdekében hozták létre a Komodo Nemzeti Parkot, és két további rezervátumot. A teljes világállomány nagyjából 6000 példányra tehető, emellett több mint 30 állatkertben tartják világszerte, ahol bemutatásuk mellett fontos tudományos megfigyeléseket is végeznek rajtuk.

– MTI –








hirdetés