Harminc éve halt meg Greta Garbo

Greta Lovisa Gustafsson 1905. szeptember 18-án született Stockholm szegénynegyedében. Iskoláit 13 évesen, apja elvesztése után abbahagyta, ezután a vendégeket szappanozta egy fodrászatban, majd áruházban masamód (kalaposlány) lett, szűkös keresetét modellkedéssel egészítette ki. Egy komikus reklámfilmben azt kellett bemutatnia, milyen a rossz öltözködés – akkora sikerrel, hogy 1922-ben szerepet kapott egy burleszkben. 18 évesen vette pártfogásába Mauritz Stiller, a legismertebb svéd rendező, ő változtatta nevét Garbóra (az egyik feltételezés szerint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem neve után), tanítgatta a színi mesterségre, s bár kicsit dundinak találta, 1925-ben magával vitte Hollywoodba.

A filmes álomgyárban Garbót „kitatarozták”: fogyókúrára ítélték, szemöldökét kitépték, fogsorát kiegyenesítették és új frizurát kapott. A stúdió a hallgatag és titokzatos végzet asszonya, a vamp szerepkörbe sorolta be, ami nem állt messze valódi alkatától. Még fénykorában sem adott soha interjút, autogramot, nem válaszolt a rajongói levelekre. A közönség így is imádta, válogathatott a szerepek közt, egyszer még a neki nem tetsző Laurence Olivier-t is „lecserélte”.

Garbo a némafilmekben lett világhírű John Gilbert oldalán. A színész háromszor kérte meg a kezét és háromszor kapott kosarat a következő mondat kíséretében: „a feleség olyan csúnya szó”. Csillaga a hangosfilm megjelenése után sem hanyatlott le, a váltást „Garbo beszél” jeligével példátlan reklámkampány vezette fel, még arra is ügyeltek, hogy első szavai svéd akcentussal hangozzanak el. Hangosfilmjei közül kiemelkedik a Mata Hari, a Grand Hotel, a Lengyel Menyhért által írott Ninocska és a különös sorsú svéd uralkodónőről készült Krisztina királynő (ebben „királynői vonulásával” tette magát emlékezetessé; puha járásának titka az volt, hogy a vásznon is saját, régi papucsát hordta, amit a hosszú ruhák eltakartak), az Anna Karenina és A kaméliás hölgy. Az 1930-as években ő volt az egyik legjobban kereső nő Amerikában.

Karrierjét az 1941-ben készült A kétarcú asszony zárta: a vígjáték nagyot bukott, s az elkeseredett Garbo 36 évesen, két és fél tucat film után, sikerei csúcsán hátat fordított Hollywoodnak. Döntését talán az is befolyásolta, hogy érezte, a második világháború kitörésével a világ végleg megváltozott.

A „svéd szfinx”, aki az amerikai állampolgárságot 1951-ben kapta meg, élete hátralevő fél évszázadát teljes remeteségben töltötte manhattani lakásában, még akkor sem mozdult ki, amikor 1954-ben életművét Oscar-díjjal ismerték el. (A kitüntetésre négyszer jelölték: 1930-ban az Anna Christie és a Romance, 1937-ben A kaméliás hölgy, 1939-ben a Ninocska főszerepéért, de egyszer sem győzött.)

Időnként képek jelentek meg róla, amint New York utcáin sétál fején kalappal, arcát napszemüveggel elfedve. Magas nyakú, hosszú ujjú pulóvereket – a róla elnevezett garbókat – viselt, ő terjesztette el az elegáns, lapos sarkú cipőt. New Yorkban, Párizsban, Londonban és Firenzében is divat lett mérték utáni nadrágja, válltöméses ballonkabátja, rejtélyes napszemüvegei. Kamaszkora óta dohányzott (mély, fátyolos hangja tovább erősítette kemény, mégis érzékeny karakterét a filmvásznon), a zaj ellen füldugókkal védekezett, alakjára haláláig vigyázott, kedvence a spenót, a joghurt és a sárgarépa volt. Szeretett utazni, de csak álnéven; repülőjegyből mindig kettőt vett, nehogy valaki mellé üljön.

„Sohasem mondtam azt: hagyjanak magamra. Egyszerűen csak annyit mondtam: hagyjanak békén” – talán ezek voltak az 1990. április 15-én, New York-i magányában elhunyt filmsztár legjellemzőbb szavai. Garbo hamvait szülővárosában egy egyszerű sírkő őrzi.

A botránykrónikákban csak halála után tűnt fel: születésének századik évfordulóján olyan levelek kerültek nyilvánosságra, amelyek azt sejtették, nem voltak alaptalanok a leszbikus vagy biszexuális hajlamairól elterjedt pletykák. Garbónak számos románca volt, de férjhez soha nem ment – a szóbeszéd szerint szívét Mercedes de Acosta írónő, s kolléganői közül Mimi Pollak is elrabolta, utóbbihoz írta szerelmes leveleit.

2012-ben először árverezték el „az isteni” Garbo több száz ruháját, személyes tárgyát (köztük napszemüvegét és fekete turbánját), bútorát, fényképét, modern és absztrakt motívumokkal készült, általa tervezett és a V'soske cégnél kézzel szőtt szőnyegeket, könyvtárának egyes darabjait. Az „első modern nőként” is tisztelt Garbo képmásával adják ki a 2016 októberétől érvényes új svéd százkoronás bankjegyet. Egykori szülőháza falát portrészobra díszíti, 1960 óta csillaga van a hollywoodi Hírességek Sétányán.

Borítókép: Greta Garbo a Krisztina királynő című filmben