Könyvtári pedagógia a retro jegyében

A régi játékok szinte új életre kelnek a mai kisdiákok kezében
A régi játékok szinte új életre kelnek a mai kisdiákok kezében - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A könyvtár a gyerekek okulására viszi tovább a kiállítás hagyományát.

A régi korok tárgyainak nem csupán múltjuk, de komoly értékük is van, jövőjük pedig akkor lesz, ha a jelen fiataljai is meglátják bennük a szépet és a múlt üzenetét. E gondolat jegyében rendezett retro kiállítást immár második alkalommal a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, amelyet a hagyományokhoz híven ismét Kantár Attila, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, a befogadó intézmény részéről pedig dr. Bihari Albertné nyitott meg.

Sok gyűjtő adta össze

Kantár Attila iskolaigazgató adott helyet először három évvel ezelőtt az intézményében az első hasonló – gyűjtők összefogásával létrejött – bemutatónak, s miután a szervezők felismerték, hogy az anyagnak nagyobb fórumot kell teremteni, a könyvtár lett az új programgazda. Dr. Bihari Albertné nem véletlenül utalt rá a keddi tárlatnyitón, hogy egy könyvtár is kincsestára régi korok fennmaradt értékeinek, s ezt illusztrálva Bartóky József 1920-ban kiadott Magyar fabulák című kötetét, s egy 1959-ból való Kosztolányi-kötetet mutatott be a főleg diákokból álló közönségnek.

A kiállítás életre hozója ezúttal is Bencze Sándor gyűjtő volt, aki 21 gyűjtőtársát vette rá a bemutatkozásra. Így állt össze az a több száz darabból álló, a tavalyinál is gazdagabb színes anyag, amelyben gyermekjátékok, üvegdíszek, háztartási, konyhai, elektronikai eszközök, régi pénzek és még sok minden más várja az érdeklődőket február 28-áig a könyvtár kölcsönzőterében.

Még több újdonság

– Az idén sok az újdonság, ezt a gőzmozdonylámpát elsőre még én sem ismertem fel, pedig kétszer hat hónapig dolgoztam gőzösön, amikor az „életet” kezdtem – mutatta lelkesen Bencze Sándor.

– A többi lámpa is érdekes, kevés is van már belőlük a piacon, mivel a gyűjtők azonnal lecsapnak rájuk. Ilyen ez a bányalámpa, ha ennek elaludt az őrlángja, tanácsos volt gyorsan kimenekülni a tárnából. Ezt a petróleumlámpát motorbiciklire szerelték, amott egy gázlámpa, ami különösen nagy fényt adott, a cserélhető üvegűt pedig a vasutasok használták – sorolta. A saját és családja féltett darabjait is megmutatta: a hét darabból álló öntöttvas kályhát, ami Oroson, egy Rozsnyó utcai fáskamrában várakozott a gyűjtőjére, unokái képeslapjait, vagy a fia Csepel varrógépét, végül a kedvenceit: a sörnyitókat és dugóhúzókat.

A szükség a kezükre játszik

– Ez utóbbiakban számomra az a különleges, hogy mindegyiknek más az alakja, az anyaga, a nyele, az egyik delfint, a másik csengettyűt, madarat vagy szarvasfejet formáz, s van, amelyikben egy dugóhúzót is elrejtettek – mutogatta szemmel látható gyönyörűséggel. – Sokan akarnak eladni, ami nekünk gyűjtőknek jó, mert bármihez könnyebben hozzájuthatunk – tette hozzá. Arról viszont egy gyűjtő nem szívesen beszél, hogy mennyibe is „fáj” hosszú éveken át egy ilyen szenvedély, „jobb abba nem is belegondolni”.

KM-MJ








hirdetés