Kopott utak, morgó urak

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: KM-archív
Megszokja könnyen az ember, ha jó minőségű aszfalton kell autóznia. Nincsenek döccenők, nincsenek kátyúk, nincsenek olyan akadályok, amelyeket kerülgetnie kellene. Nem kell gyakran a fékre lépnie, nem kell aggódnia, hogy valamilyen kár keletkezik a gépjárműben. M. Magyar László írása.

A XXI. század második évtizedében az lenne a természetes, ha mindenhol ilyen utakon közlekedhetnénk, azonban ez még csak távoli álom. Jól érzékelik a lemaradást az útfelújításokat megrendelők, nem véletlen, hogy ünnepségeket rendeznek egy-egy felújított útszakasz átadásakor.

Az már más kérdés, hogy itt-ott a nagy csinnadrattával átadott útszakaszok néhány év múlva már ismét megkopott, tönkrement arcukat mutatják.

Mindnyájunk büszkesége a szépen felújított tiszadobi Andrássy-kastély, a szakemberek és a helybeliek az idegenforgalom fellendülését remélik tőle. Csakhogy mire a turista eljut odáig, néhány cifra mondat elhagyja az ajkát. A nagyon jó minőségű M3-as autópályán érkező vendég lefordul az alsóbbrendű útra Tiszavasvári felé, s nem érti, annyi milliárdból miért nem jutott egy kisebb összeg a szomszéd megyei Tedejnél lévő közút felújítására. Ugyancsak elgondolkodik a kiránduló a Tiszavasvári–Tiszadob közötti út állapotán is, s miközben óvatosan vezet, azon mereng, vajon a mögötte haladó, „Közútellenőrzés” feliratú kocsiban ülők mit ellenőriznek, s miről számolnak majd be a főnöküknek.

Lehetne hosszan sorolni megyénk rossz útjait, hiszen bőven van belőlük a felújítások ellenére. Amikor egy ismerősömnek dohogtam az aszfalt állapotáról, azzal vigasztalt, hogy azok még Forma–1-es pályák a kárpátaljai utakhoz képest. Őszinte legyek? Ettől nem lettem boldogabb…

M. Magyar László








hirdetés