2020.07.05. 15:30
Emberi csontok a pincében
A túristvándi templomkertben helyezik végső nyugalomra a Kende család tagjainak földi maradványait.
Forrás: KM-archív
Fotó: Máté János
Huszonkilenc évet várt a Kende család kilenc tagja arra, hogy végső nyughelyet találjanak a túristvándi református templom melletti, nemrég megépített kis kriptaszerű sírban.
Huszonkilenc évig a csontok a református parókia pincéjében dobozokban és zsákokban vártak arra, hogy tisztelettel és méltósággal újratemessék őket. Ez a gyászszertartás július 19-én 15 órától lesz a túristvándi református templomban.
Kilenc sírt találtak
Hogy a csontok hogyan kerültek egyáltalán napvilágra az eltemetésüket követően több száz év után, s hogyan kerültek a parókia pincéjébe, arról Kósa János református lelkész mesélt szerkesztőségünknek.
– Gombásodás miatt talajcserét kellett végezni 1991-ben a túristvándi református templomban, s a munkások akkor találtak rá a templom közepén elásott kilenc sírra.
A Szente-Mágócs nemzetségbeli Kende családnak több ága is volt, s a szakemberek szerint a túristvándi Kende család tagjait temették ide. Balázsik Tamás régész vezette a sírok feltárását.
Az utolsó temetkezések egyike lehetett a 6. számú sír, amelyben egy kegyúr maradványait találták meg a szakemberek – mondta a tiszteletes.
– Három évvel ezelőtt az egyik munkatársunk talált rá a parókia pincéjében a dobozokban és zsákokban tárolt csontokra. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire megdöbbentünk, amikor mindez kiderült.
Volt egy ékszer is
– Úgy döntöttünk, hogy megadjuk a végtisztességet a huszonkilenc éve előkerült elhunytaknak, s a templomunk mellett egy kisebb kriptában helyezzük a maradványokat végső nyugalomra.
A gyászszertartáson igét hirdet dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Kende család sírjánál szolgál Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, míg a család részéről Kende István mond beszédet. A kegyúr sírjában talált pecsétgyűrűről az egyházkerületünk támogatásával készíttettünk egy másolatot, amit az újratemetéskor láthatnak majd a gyászszertartás résztvevői.
A másolatot dr. Takács József drágakő- és ötvös szakértő készítette el, s ő állapította meg azt is, hogy a középkori pecsétgyűrűben egy olyan drágakő található, amit az 1620-as években fedeztek fel véletlenszerűen.
A szakemberek ebből következtettek arra, hogy a gyűrű viselője az utána következő évtizedekben élhetett – tette hozzá befejezésül Kósa János református lelkész.
Négy betű a középkori pecsétgyűrűn
A július 19-i gyászszertartáson bővebben lesz szó a cégényi, az istvándi és a kölcsei Kende család történetéről, valamint a sírban fekvő személyekről, ezért most csak megemlítünk néhány fontosabb történelmi tényt.
A Szente-Mágócs nemzetség szatmári ágának a Tiszaháton, a Túr és a Szamos vidékén voltak birtokai. A kegyúri templomuk kezdetben a cégényi Szűz Mária-monostor volt, azonban a monostor megszűnését, pusztulását követően a túristvándi templom vált a XVI–XVII. században rendszeresen használt kegyúri temetkezőhellyé.
Említettük már cikkünkben, hogy a régészek a kegyúr sírjában találtak egy 17. századra datálható arany pecsétgyűrűt, aminek közepében a Szente-Mágócs nemzetség címere, a három szál liliomot tartó kar látható, a keretezés körül pedig az „A K” és „D K” betűk olvashatóak. Mint Balázsik Tamás régész egy tanulmányában írja, a birtoklástörténeti adatok alapján a gyűrű egykor a kölcsei Kende család egyik tagjáé volt, a betűk feloldása pedig – figyelembe véve a korabeli gyakorlatot – a következő: „A ... KENDE DE KÖLCSE”.
MML