Kovács J. Attila – Páratlan párosok mestere

Kovács Attila, az aranykezű cipőkészítő
Kovács Attila, az aranykezű cipőkészítő
Nyíregyháza – Tökélyre fejlesztve a klasszikus cipőkészítést, szakmája csúcsait hódította meg.

Ha az aranykezű cipőkészítő – nem mellesleg kiváló népi iparművész –, Kovács J. Attila kisgyőri műhelyét ékesítő három vadonatúj díjat tanulmányozza az ember, kell egy kis idő, mire észbe kap. „A világ legjobb cipője” feliratot olvasván leesik a tantusz. Cipész-világbajnokságként is felfogható a németországi Wiesbadenben az idén már 14. alkalommal megrendezett Kézműves Cipőkészítők Európai Bajnoksága.

Erről a háromévenkénti megmérettetésről azért nem árt tudni, hogy erre a cipészek saját kezűleg, az ötlettől a megvalósításig hagyományos kézműves technológiával készített cipőkkel pályázhatnak.

Az idei megmérettetés legsikeresebb résztvevőjeként márciusban hazatérő fiatalember Miskolc Szinva-parti manufaktúrájának a sajátjain kívül édesapja számos korábbi mestermunkáját is bemutató teremként is szolgáló műhelyében ott a három „Best of különdíjas” alkotása is. Két férfi és egy női lábbeli, de milyenek!

A Nagyváradon régi csizmadiacsaládba született Kovács Attilának a lábbelikészítés iránti vonzalmát volt kitől örökölnie. A szakma rejtelmeire, szeretetére a család Magyarországra áttelepülésének viszontagságait követően hírneves cipészmesterré lett édesapja, Kovács József tanította. Aztán a fiú elindult Debrecenből, hogy megmutassa: atyamestere árnyékából kilépve is képes megélni a saját lábán. Hát megmutatta…

– Wiesbadenben idén volt összesen 19 aranyérem, közülük választják meg kategóriánként a legjobbat, és ezt díjazzák a különdíjjal. Az idén kiadott hat különdíjból hármat én hoztam haza, ami nagyon nagy dolog – büszkélkedik a bajnok.

Magas színvonalon

– A kézműves cipőkészítők e nagy megmérettetése azért olyan nehéz, mert a dizájner-, felsőrészkészítő- és a cipész­szakmákat – ahogy az volt hajdanán – egy személyben kell magas színvonalon tudni ahhoz, hogy az ember jó eredményt érjen el.

– Kihalófélben a cipőkultúra. Eldobós lábbelik készülnek. Használjuk, csap alatt lemosva tisztítjuk, amíg tart. Aztán kuka. Kiment a divatból a krém, a sámfa – int cipőink tiszteletére az ifjú mester.

– Pedig a klasszikus bőrcipőnek ugyanúgy kell a pihenés, a regenerálódás, mint nekünk, embereknek.

Galambos Béla

Az írás részlet, teljes terjedelemben megjelent a Kelet-Magyarország Kontúr magazinjában, mely korlátozott számban megvásárolható szerkesztőségünk ügyfélszolgálatán.








hirdetés