Közelharc a teátrumi “szaunáért”

Közelharc a teátrumi “szaunáért”
A hagyományos színházi formanyelvet és stílust kedvelők mellett az avangard törekvéseket, s a formabontó teátrumi kísérleteket kíváncsian fürkésző nézők egyaránt találnak nekik tetsző produkció(ka)t a kisvárdai fesztiválon, amely a második félidejéhez érkezett, sőt immáron a végéhez közeledik.  Fesztiválprogram[.pdf – 42KB]

Szombaton gazdára találnak majd a fődíjak, és nyolc-tíz egyéni alkotói elismerést is kiosztanak. Sajnos, a szervezők tizenhét esztendei tapasztalattal birtokukban sem tudnak mit kezdeni az időjárással: volt év, amikor a szokatlan hideg, máskor a sok eső, több ízben – amint azt idén is érezzük – a rendkívüli kánikula jellemző.

Holott az elvárható és ideális a langymeleg volna! A forróság dacára a jegyekért legtöbbször valóságos közelharcot vívnak a nézőjelöltek, különösen a minden napra jutó kamara-, illetve stúdióelőadásokra nehéz bejutni. Amíg a székvadászat kétesélyes, a teátrumi „szaunában” nincs alternatíva: az izzasztóban színésznek, nézőnek egyaránt garantált a fogyás.

A kassaiak által színre vitt Spiró-dráma előadása közben például egy színészt viselt meg a hőség, és csúszott is emiatt rendesen az előadás folytatása. A színházi vonatozásban szerencsére természetes, hogy a csatlakozást a késések ellenére mindig el lehet érni, ámbár a Művészetek Háza és a Várszínház közötti távolságot nem egyszer csak sprintben lehet a (határ)időre abszolválni.

– Kovács Bertalan –








hirdetés