Közép-Dalmácia zöld ékköve

Pucišca gyönyörű öbléhez néha még egy-egy önvezető Tesla-autó is elvetődik
Pucišca gyönyörű öbléhez néha még egy-egy önvezető Tesla-autó is elvetődik
Nyíregyháza, Sutivan – A horvátországi nyaralás már önmagában egy csoda, de az álmok szigetére eljutni az élet ajándéka.

Szigetre? Soha többé! – ilyen szigorú fogadalmat az Adria szerelmesei közül azok a nyaralók tesznek, akik megfordultak már Horvátország 10 legszebb szigetének valamelyikén, de kalandozni jobban szeretnek a dalmát partvidéken. Szigetre elsősorban azok mennek, akik főképp pihenni, azaz csöndre, nyugalomra vágynak, s nem fűti őket a felfedezés vágya. Kijutni ugyanis onnan – ha csak nem Krk-ról, Pagról, Murterről van szó – kizárólag komppal lehet, ami egyszerre költséges, és kissé macerás művelet. Így volt ezzel mostanáig e sorok írója is – minden szegletét felfedezve Rabnak, és valamelyest Krknek –, mígnem megismerhette a Split-öböl keleti szegletében elterülő Brač szigetet, amely tekintélyes méreteivel gyakorlatilag képes minden igényt kielégíteni, s bőséges látnivalóval szolgál akár 10 napra is.

Befelé a hamisítatlan nyárba

Az Adriát kedvelőknek aligha kell magyarázni, mit érez az ember, amikor – átlépve a Dinári-hegység Kapela vonulatait – újra a bőrén érzi a mediterrán éghajlat semmivel össze nem hasonlítható kellemes klímáját, a tenger közelébe érve meghallja a kabócák fáradhatatlan zenéjét, és megpillanthatja a hihetetlenül kék vizet. Persze az út odáig nem valami rövid, Brač még Budapesttől is 770 kilométerre van. Manapság, amikor főszezonban a fél Magyarország elindul délnek, jobban jár az utazó, ha éjszaka vág neki a messzeségnek. Várhatóan a forgalom is kisebb, és a nappali melegtől – autóklíma ide vagy oda – se kell szenvedni, ha mégoly fárasztó is. Egy éjféli indulással számolva a fővárosból, még aznap délután megmerítkezhetünk a tenger hihetetlenül tiszta habjaiban.

Előtte pedig már az is nagy élmény, amikor egy átvirrasztott éjszaka után megérkezünk Horvátország második legnagyobb városának, Split­nek a kikötőjébe, hogy becsekkoljunk az irdatlan kamionok „elnyelésére” is képes komp gyomrába. Már amelyikre felférünk. S ha mégis lemaradtunk egyről, a várakozás alatt kárpótol a világváros nyüzsgése és a Jadrolinija társaság hatalmas hajóflottája, amelyiknek egy-két termetes tagja valóságos toronyházként magasodik fölénk. (Nem veszítve el persze a szemünk elől a végső úti célt, az Adriai-tenger harmadik legnagyobb szigetét, Bračot).

Az ígéretek nehéz terepe

Ez a tekintélyes természetes enkláve – megvetve rajta a lábunk – az első pillanattól számtalan meglepetést tartogat. Egy sík vidékhez szokott autósnak elsőként az tűnik fel, hogy az egész egy hatalmas, déli irányba emelkedő sziklatömb, amin szinte alig találni vízszintes felületet. Kell némi idő, amíg a vadul kanyargó szerpentineket, meredek kapaszkodókat és lejtőket megszokja az ember. Gyakran a hegygerincekre épült apartmanokhoz is hajmeresztő lekanyarodni a főutakról, és az épületek többsége körül a parkolás sem leányálom, de a látvány kárpótol mindenért.

Ha az északi parton szálunk meg – mint mi is tettük –, szemben a tenger, mögötte pedig Splitet és a szomszédos településeket a Biokovo Mountain ezüstös vonulata vigyázza. Az út fáradalmait kipihenve az embert mindjárt hatalmába keríti valamiféle boldog, a lehetőségek határtalanságát sugalló érzés, tudva, hogy az elkövetkező napokban kezdődhet a felfedezés.

MJ








hirdetés