Közérdekű a kisajátítás? Határeset

Akt.:
Szilágyi Zsolt megmutatta, hogy a földjét csak egy árok választja el az államhatártól
Szilágyi Zsolt megmutatta, hogy a földjét csak egy árok választja el az államhatártól
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Tájékoztatás hiányában attól félnek a földtulajdonosok, hogy az állam kisemmizte őket.

Né­hány hónappal ezelőtt közér­dekű használati jogot jegyeztetett be az Országos Rendőr-főkapitányság 767 Szabolcs megyei ingatlanra a román–magyar határ mentén. Minderre azért került sor, hogy szükség esetén a kormány ideiglenes biztonsági határzárat, azaz 4 méteres kerítést építhessen a hozzá kapcsolódó létesítményekkel, és biztosítani tudja a területet a honvédelmi, nemzetbiztonsági és rendvédelmi feladatellátáshoz.

Pénz a törvényszéken

A közérdekű intézkedés 16 településen 350 telektulajdonost érintett, akiknek a kártalanításáról a megyei kormányhivatal rendelkezett. Mivel egyelőre tényleges igénybevételről nincs szó, kizárólag egyszeri kártalanítás jöhetett szóba, amelynek az összege 173 forint négyzetméterenként. Amennyiben a kisajátított területen ténylegesen megépülne a kerítés vagy más létesítmény, a tulajdonost – a tulajdoni hányadának megfelelően – éves kártalanítás is megilletné, egészen addig, ameddig a határzár fenntartása indokolt.

Megpróbáltunk utána járni, hogyan fogadták az emberek az új helyzetet. Mivel az ORFK április 19-én eleget tett fizetési kötelezettségének, mindenkit értesítettek. Pénzt ugyan senki nem kapott, ugyanis a rendőrség a megállapított közel 61 millió forintos keretösszeget a Nyíregyházi Törvényszék letéti számlájára utalta. Az indok logikusnak tűnik: a kormányhivatalok kizárólag az ingatlan-nyilvántartási adatokra tudtak hagyatkozni az elbíráláskor, s mivel nem ismerhették például a tulajdonosok bankszámlaszámát, a jogosultaknak maguknak kell jelentkezniük az őket megillető összegért.

Tájékoztatás hiányában viszont az eljárás igencsak felzaklatta a kedélyeket, bár erről – a nevüket is vállalva – szinte senki nem akart nyilatkozni.

– Tulajdonképpen annyi történt, hogy egy levélben közölték velünk: az állam ennyit és ennyit eltulajdonít a földünkből. Se egyeztetés, se lakossági fórum, se semmi – panaszolta el a Méhteleken élő Szilágyi Zsolt. – A kisajátított földek között több olyan is van, amely osztatlan közös tulajdon – az enyém is ilyen –, s a megajánlott összeget részarány szerint határozták meg. Csakhogy ez nem tett lehetővé pontos, igazságos elosztást. Tőlem is papíron 700 négyzetmétert vettek el, miközben 61X60 méteres a földem, ami – bárhogy is számoljuk – több mint 3600 négyzetméter, s kapok majd valamikor érte 7 ezer forintot. Sokaknak lekerített gyümölcsöse van. Most helyezze át a kerítését, mert belelóg a kisajátított hatvanméteres sávba, s vegyen el a gyümölcsfákból is, mert közlekedéshez is kell a hely? – tette fel a költői kérdést Szilágyi Zsolt.

Mi okosat lehet mondani?

Nagyhódoson is találtunk egy neve elhallgatását kérő hölgyet, aki hasonlókra panaszkodott. – Mi is csak egy levelet kaptunk, s mire kimentünk a gyümölcsösbe, már a zöld karóikat is leütötték, annak ellenére, hogy ez egy elkerített, zárt terület. Élő ember ide nem jött azóta se, tájékoztatást nem kaptunk, a szomszédok is tőlem érdeklődtek, hogy most mit csináljanak. Mi okosat tudtam volna mondani nekik, meg aztán ki merne szembemenni az állammal?

– A pénzt is egy külön számlára helyezték, de hogy mi hogyan jutunk hozzá, arról senki egy hangot nem beszél. Én is 20 ezer forint körül kaptam, amikor egy hektár szántóért 500 ezret fizetnek, egy gyümölcsösért pedig majdnem a dupláját – sorolta. Volna tehát itt mit tisztába tenni. Valaki elmondhatná végre az érintetteknek, hogy mennyi is az annyi, mint ahogy azt is, hogy ez még nem kisajátítás. Ha ugyanis az ingatlan nem használható rendeltetésszerűen a korlátozás miatt, akkor kötelezhető arra az állam, hogy megvásárolja, vagyis kisajátítsa a földterületet.

– KM-MJ –


Még nincs valós veszély…

– Idegent még egyetlen egyet sem láttunk errefelé, hacsak azt a tavalyi törököt nem számítjuk – mondta el Szilágyi Zsolt, amikor arról kérdeztük, vettek-e észre valamit a migrációs válságból.

– Annak természetesen mindenki örül, ha a migráció visszaszorítása a cél, de amíg nem érezzük valósnak a veszélyt, elvárjuk, hogy tisztességesen járjanak el. Én nem tudok olyanról, aki magától odaadta volna a földjét ennyiért, inkább gazdálkodna tovább mindenki – mondta el őszintén, amit gondol.








hirdetés