Krivács András – Ezt bizony jól ki kell főznie!

Krivács András szerint az idő annak dolgozik, aki a jelenben is jól dönt
Krivács András szerint az idő annak dolgozik, aki a jelenben is jól dönt - © Fotó: magánarchívum
Nyíregyháza – Hagyomány és modernitás – a magyar konyha nagy kihívásait cipeli a vállán. Kontúr magazin portré Krivács Andrással, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnökével.


Lassan húsz éve vezeti családi vállalkozását vendéglátóiparban, harmadik ciklusát tapossa a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnökeként, órát ad egyetemeken, főiskolákon, de a frissen felújított Dégenfeld-kastély interaktív múzeumának marketingmunkáját is ő felügyeli. Gyakorlat és elmélet ötvöződik Krivács András életvitelében, szemléletében – és valami plusz, amit nagyon mélyről hozott magával.

Összetett és nehéz vállalás jellemzi az életét, hogyan jut mindenre idő?

Krivács András: Szerencsém, hogy azt csinálhatom, akár lemondások árán is, amit szeretek: vendéglátás, ­gasztronómia, turizmusfejlesztés. Nem kényszerből, hanem örömteli kihívásokkal – ám azt is vallom, hogy a jó vezető ismérve az, ha saját magától jobb, vagy legalább olyan jó embereket válogat maga mellé, akikkel együtt dolgozhat azért, amit eltervezett. Ezt így oldom meg 1997-től a családi vállalko­zásunkban, a Fenyves Szálloda és Konferenciaközpontban, 2012-től ezt csinálom a gasztronómiai szövetség élén is.

Azért ez így is nehéz, állandóan úton van.

Krivács András: Tény, naponta ingázok Baktalórántháza és Budapest között, máskor kontinens- és világversenyek szólítanak még messzebbre. Olykor előfordul, hogy hétfőn elindulok és csak vasárnap este érek haza – de a családi összefogásnak, összetartásnak köszönhetően a feladatra tudok koncentrálni.

Vidékről, ráadásul Szabolcsból került Budapestre, egy országos szervezet élére: volt-e a levegőben egy kis fenntartás, netán lekezelés?

Krivács András: Persze, de erre én fel is készültem. Hamar bebizonyítottam, hogy a munkámat a szövetség elnökeként is komolyan veszem, s ha bezárul előttem egy ajtó, akkor kopogok egy másikon, harmadikon, s ha azok sem nyílnak ki, megyek az ablakhoz… Ma már úgy mehetek be minisztériumokba vagy épp nemzetközileg is magasra értékelt szállodákba, éttermekbe, hogy kölcsönös tisztelettel, barátként fogunk kezet a vezetővel, igazgatóval vagy a séffel. Ez nagyon jó, legfeljebb annyiban kellemetlen, hogy ha leülök és elfogyasztok egy ételt, akkor sokan nézik, mit szólok hozzá. Kicsit zavaró így enni…

Hagyomány és modernitás – ön hogyan idomul e kettős követelményhez?

Krivács András: Sok vendéget veszítettünk, amikor étteremből panzióvá, majd szállodává alakultunk, pedig sokkal szebb, nagyobb lett minden. Komoly kihívás volt meggyőzni őket: mindent megkapnak ugyanúgy, mint eddig, csak kicsit többet nyújtunk, mint az országos hírnevet szerzett babgulyás. Nekünk azt és úgy kell adnunk, amit és ahogy a vendég kéri, miközben a modern gasztronómiát is megtalálja az étlapon. Az idő annak dolgozik, aki a jelenben is jól dönt!

KM-NYZS








hirdetés