Krúdy, szálló, por, érték

By Ladányi Tóth Lajos
Ladányi Tóth Lajos
Ladányi Tóth Lajos
Hozhatom a velős csontot, nagyságos uram? Ladányi Tóth Lajos jegyzete

– Csak arra akarom figyelmeztetni, Vendelin barátom, hogy kenyérszeleteket pirítsanak hozzá, mert ilyesmihez a zsemlye nem egészen alkalmas. És forró legyen, mint a babám szíve! (…) Most már hozhatsz egy pohár sert, de füles pohárban és hanzli nélkül. A habot megtarthatja a csapos magának – javasolta Privát úr.

Krúdy Gyula, aki imádta a (nyíregy)házias kosztot, a kulináris élvezeteket, kiváló képet festett a korabeli vendéglátásról. Most azt látják a vendégek és a háziak, hogy jó ideje rossz ránézni az egykori sóstói ékszerdobozra, a Krúdy Szálló örökébe lépett Vigadóra. Nem is a külcsín, sokkal inkább a belbecs miatt.

A modern magyar prózaírás koronázatlan királya tavaly nyáron posztumusz díszpolgári címet kapott Nyíregyházán. Régóta dukált az efféle elismerés A vörös postakocsi megmintázójának. Ezt a nyomvonalat mélyítve a következő lépés akár az is lehet a városvezetéstől, hogy a lehetséges eszközeivel minél hamarabb mindent megtesz a pezsgőbb Sóstóért, és életet lehel a klinikai halál állapotában senyvedő Krúdy Vigadóba. Igenám, de mivel nem a megyeszékhely a tulajdonos, jelen helyzetben csupán a támogatói szándék jelent reménysugarat egy privát kezdeményezésnél. 

Az Állatparkba, a Múzeumfaluba, az Élményfürdőbe látogatok előtt (is) kínos a porlepte eklektikus épület láttán mismásolni. Mi s más is azt szeretné végre, ha csipkednék magukat az illetékesek, és felráznák a szunnyadó Vigadót a Csipkerózsika álmából. Ébresztő!

– Ladányi Tóth Lajos –








hirdetés