Krúdy tintájába mártotta a tollát

A hóember szeretőjét is láthatták az est vendégei
A hóember szeretőjét is láthatták az est vendégei - © Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – A Krúdy-életmű kimeríthetetlen, és mindig tartogat meglepetéseket.

– Annyiszor láttam Huszárik Zoltán filmjeit, hogy amikor már fejből tudtam a dialógusokat, rájöttem, hogy ideje egy kis szünetet tartani – mondta dr. Karádi Zsolt a Bencs-estek Krúdy-estjén azzal kapcsolatosan, hogyan „fertőződött” meg a Krúdy-életművel.

– Gimnáziumban kezdtem el tanítani (persze, a Krúdyban), és amikor a tananyagban Krúdyhoz értünk, el kellett mélyednem a munkáiban: akkor derült ki számomra, hogy az életműve kimeríthetetlen, és mindig tartogat meglepetéseket. Az író halála után néhány évvel Schöpflin Aladár így fogalmazott a Nyugatban: ha valaki Krúdyról akar írni, annak Krúdy tintájába kell mártania a tollát. Ennek igazságtartalmát elismerve felmerült bennem a kérdés: én vehetem magamnak a bátorságot, hogy a klaviatúrámat a tintájába mártsam? Tanulmányoztam a színdarabjait, rengeteg róla szóló tanulmányt is olvastam, így azt mondhatom, hogy több impulzus is ért vele kapcsolatban.

Nem könnyű olvasmány

– Krúdy Gyula Nyíregyháza írója, akit emiatt muszáj szeretni, de tényleg lehet szeretni? – tette fel a kérdést a házigazda, Kováts Dénes, aki azonnal hozzá is tette, hogy miért merül fel a kérdés: bizony, Krúdyt olvasni nem egyszerű. – A Jókain és Móriczon felnőtt magyar olvasó ahhoz szokott hozzá, hogy van ok-okozat, van főszereplő, tudjuk, hogy a regény miről szól, sejtjük, hogy lesz egy konfliktus és egy tetőpont, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a történet mikor játszódik. Ezzel szemben Krúdynál sokszor az sem derül ki, hogy melyik szereplő hány éves, gyakran felbomlik a tér és az idő – mondta Karádi Zsolt.

– A realista élményekhez szokott olvasóknak ez nem könnyű, ahogy az sem, hogy a mondatok hosszúsága időnként túlmegy a tűrőképesség határán – az egyik Krúdy-kutató talált egy 28 (!) tagmondatból álló mondatot is. A mai világ nem alkalmas az elmélyülésre, sokan még egy A4-es lapot sem képesek végigolvasni, nemhogy egy regényt! Ezért én azt tanácsolom, hogy aki szeretne Krúdy-élményt szerezni, az a rövidebb írásaival kezdje, amelyek kedvet csinálnak a nagyregényeihez. Az alkotásai sokszor nem szoríthatóak be egyetlen műfaj határai közé, sok novellája, regénye pedig rendkívüli éleslátásról tanúskodik. Amikor a legutóbbi Krúdy-konferenciához kuriózumokat kerestem, rábukkantam azokra a színikritikáira, amelyeket akkor írt, amikor végzős középiskolásként a Debreceni Ellenőr című lapnál dolgozott. Három hónapot töltött ott érettségi előtt, és a feljegyzések szerint a kollégái teljes jogú újságíróként fogadták el. Elolvastam az írásokat és felmerült bennem a kérdés: valóban írhat ilyen magas színvonalon egy 17–18 éves fiatal? Igen, írhat, ami azt jelenti, hogy nem Rimbaud az egyetlen csodagyerek a világirodalom történetében.

Kitették a pontot

A beszélgetés után az est vendégei megnézhették A hóember szeretője című lírai játékot, amely tavaly készült a megyei könyvtár kérésére. – Amikor elkezdtem azon dolgozni, hogy színházszerűvé tegyem a főként az Álmoskönyvre épülő összeállítást, be kellett látnom, hogy ez nem olyan egyszerű. Ha elkezdjük csak szimplán felolvasni, azon mindenki elalszik, így adódott a kérdés: beleírhatok-e a szövegeibe? Élő szerző esetében ezt nem illik megtenni, mert félő, hogy orr­ba vág, de halott szerzővel meg lehet?

– Nagyon halkan és félve mondom, hogy némelyik mondata egyszerűen nem jó: nincs benne alany, nincs benne állítmány, és azt is el kellett dönteni, hogy mi legyen a túl hosszú mondatokkal? Hagyjuk ki őket? Vagy tagoljuk szét őket? Azt a megoldást választottam, hogy néha-néha kitettük a pontot. A darab az álom és emlékezés kaleidoszkópja, amely az első előadás óta egy kicsit átalakult, olyannyira, hogy az egyik szerepet most én játszom – mondta Karádi Zsolt, aki Gubik Zsuzsával, Kiss Brigittával és Kékedi Leventével mutatta be a lírai játékot.

SZA

Címkék: ,







hirdetés