Tévedésből

Mit szólna vajon a hitvesem, ha egy nap bejelenteném neki, hogy bocsi, tévedésből mondtam ki a boldogító igent? Márpedig ez megtörténhet velem is éppen úgy, mint ahogy az egyik ellenzéki párt tagjaival a minap a Parlamentben. M. Magyar László jegyzete.

Arról kellett szavazniuk, hogy a politikusok hozzátartozói is indulhatnak-e közbeszerzési eljárásokon, ha nem élnek egy háztartásban. A Demokratikus Koalíció szavazási vezérszónoka azonban kettőt lapozott, sorvezetőként bekiáltotta az igen szót, holott az előzetes megbeszélésük alapján a nemet kellett volna.

Most azzal védekeznek, hogy a kormánypárti képviselők nélkülük is megszavazták volna a „lex Tiborcz” törvényt. Engem azonban nem hagy nyugton a gondolat. Ha ez mindig így megy – márpedig ez mindig így megy, hogy valaki bekiáltja szavazáskor az igent vagy a nemet –, bármelyik pártnál történhetnek hasonló malőrök, a vezérszónokok bármikor lapozhatnak kettőt, a többiek pedig vakon mennek utána. Most „csak” arról volt szó, hogy a politikusok családtagjai zsíros üzletekhez juthatnak, azonban dönthetnek egyszer ilyen figyelmetlenül, felelőtlenül, „csupán tévedésből” az ország sorsát alapvetően meghatározó más kérdésekben is.

Lehet végül egy megjegyzésem? Ezt a történetet én nem tévedésből írtam meg…!

- M. Magyar László -