Kullancs és fóbia

Az általa terjesztett súlyos betegség miatt a picike kullancs hatalmas „halálfejes rémként” jelenik meg az emberek képzetében.

Ma már az enyében is. Nem volt ez mindig így. Régen mintha nem kellett volna ennyire félni ettől a vérszívó élősködőtől. Talán 12 éves lehettem, amikor először találkoztam kullanccsal, mégpedig azonnal a fejemben. A Csorba-tavi kajakedzés után még erősítettünk egy kicsit: a vízitelep nyárfái alatt, a fűben fekve emelgettük a súlyokat. Amikor már otthon, a kádban mostam le az edzés szennyét magamról, vettem észre, hogy a fejemen, a bal fülem fölött valamivel egy duzzanat van. Azt hittem, hogy csak egyszeráen bevertem a fejem valahova és attól duzzadt meg (emlékezve akkori énemre, ez nem let volna meglepő), de aztán felfedeztem az akkorra már jókorára nőtt vérszívót.

A kullancsot végülis édesapám piszkálta ki a fejemből és – mivel akkor még nem sejtettem, milyen következményei lehettek volna, ha az állatka fertőzött – hamar túl is voltam az eseten. Azóta – bár rendszeresen használom futóedzésekre az erdtő – csak egyszer-kétszer kerültem „szorosabb kapcsolatba” kullanccsal. Mostanában viszont – megismerve, hogy milyen veszélyes – gyakran jut eszembe a gyermekkori eset és még gondosabban vizsgálom át magam egy-egy erdei portya után. Többet nem tehetek…

SzB








hirdetés