„Kultúrmunkásnak lenni nem könnyű”

A Művészasztal vendége volt Boldizsár Ildikó meseterapeuta (jobbra), mellette Kováts Judit
A Művészasztal vendége volt Boldizsár Ildikó meseterapeuta (jobbra), mellette Kováts Judit - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A Móricz Zsigmond Színház művészeti tanácsadójának gondolatai a magyar kultúra napjára.


„Minden kultúra a szabadságok és a korlátok funkcionális együttese. Aki érti a kultúráját, tud benne mozogni, ezért az a legnagyobb segítség, ha megtanítok valakit érteni a saját kultúráját.” (Csányi Vilmos)

A kultúrát sokféleképpen szokták definiálni: egy társadalom vagy népcsoport szellemi javainak összességeként, egy adott személy műveltségének jellemzőjeként, vagy egy adott közösség mentális egészségének fokmérőjeként. Cicero is ilyen értelemben beszél „cultura animi”-ról, vagyis a „lélek műveléséről”, s csakugyan, a lélek művelését, gazdagodását szolgálja, ha könyvet olvasunk, kiállítást nézünk, kertet gondozunk, zenét hallgatunk – vagy elmegyünk színházba.

A színház különösen sokat tehet a lélek (és a szellem) műveléséért: az összetett, társaságban megtapasztalt élmény talán még közvetlenebb, erősebb hatást vált ki, még inkább gondolkozásra ösztönöz, párbeszédre késztet, intenzívebben közvetít gondolatokat és érzéseket a világról. A színház lehetőségei, felelőssége is nagy – de olyan felelősség ez, amelyet hordozni és amelynek eleget tenni örömteli kihívás.

A kor nagy rockere

A Móricz Zsigmond Színházban mindig is fontos szempont volt, hogy évadról évadra műsorra tűzzünk olyan előadásokat, melyek a magyar kultúra reprezentatív (klasszikus és kortárs) alkotásait mutatják, helyet adjunk olyan produkcióknak és eseményeknek, amelyek egy-egy régi, akár elfeledett művet, vagy éppenséggel egy újonnan született darabot vagy írást, népszerű vagy bemutatkozó szerzőt hozhatnak közel a közönséghez. 2017 Arany János éve volt a magyar kultúrában.

Az ünnepi év eseményeihez színházunk is örömmel járult hozzá, amikor helyet adott egy különösen izgalmas vállalkozásnak, a Rák Zoltán rendezte Arany-Metszés előadásnak a Művész Stúdióban. Társulatunk népszerű színművésze Arany János földije, maga is nagyszalontai születésű, de nyilván nemcsak ezért izgatta a költő-óriás életműve. Élőzenével kísért, magával ragadó hangulatú estje valódi kortársunkként mutatta meg Arany Jánost – kivételes humorát, kirobbanó szellemességét, a kor nagy „rockerével” folytatott, mai szemmel is igen „vagány” barátságát, gondolkodásának szabadságát, meg nem alkuvását, a világról alkotott felfogásának döbbenetes aktualitását. Az egymással lazán összefüggő jelenetekből felépült, kép-zene-szó harmonikus egységét kínáló produkció egyik nagy érdeme, hogy valóban közel tudja vinni a fiatalokhoz az előadást, az „ősz, nagybajszú” Arany János elképzelést egy tényleg örökifjú, mindig megújulni képes, öntörvényű, minden aspektusában izgalmas költő portréjára cseréli.

Sokszínű és kiemelkedő

Ugyancsak örömmel biztosítottunk lehetőséget egy másik érdekes irodalmi vállalkozásnak is, mely a kortárs magyar kultúra legjobbjait igyekszik elhozni a nyíregyházi nézőkhöz. A Művészasztal, a Móricz Zsigmond Színház és A Vörös Postakocsi közös rendezvénysorozata sajátos, dramatikus keretbe foglalt szerző-olvasó-néző találkozókon keresztül mutatja meg, hogy a kortárs kultúra ugyancsak élő, dinamikus szövet, nagyon is sokféle és sokszínű tud lenni, minket követ, velünk tart, velünk változik – szüksége van ránk, mert hozzánk szól. Az esteknek eddig olyan neves vendégei voltak, mint Boldizsár Ildikó író, meseterapeuta vagy Grecsó Krisztián, hazánk egyik legnépszerűbb kortárs írója; következő alkalommal, február 8-án pedig Tompa Andrea író-színikritikus lesz a vendégünk. Külön öröm számunkra, hogy eddig zsúfolásig megtelt minden est, nagyon nagy az érdeklődés, ez is bizonyítja, a nézők fogékonyak az ilyen típusú élményekre, mi pedig örömmel segítjük hozzá őket. Kultúrmunkásnak lenni nem könnyű feladat – de annyi váratlan élményt, örömteli fáradtságot, küzdelmes és boldogító tapasztalatot rejt magában, hogy aki csak egyszer is megtapasztalta, már alig tudna mást csinálni.

Jó színházat csinálni napjainkban nem könnyű feladat, sok érv szól ellene, sok nehézséget kell legyőzni hozzá. De megmutatni és bebizonyítani azt, hogy minden műfajban lehet sokszínűt és kiemelkedőt nyújtani, a bohózattól a kísérleti drámáig; ha a kíváncsiság és a lelkesedés nem fogy el belőlünk, mindig lehet újabb és újabb arcát megkeresni és megmutatni egy embernek, egy történetnek, egy érzésnek – ez olyan kihívás, amelyről vérbeli alkotó nem is tud lemondani. Színházat csinálni annyi, mint együtt gondolkodni, nevetni, sírni, egymásra ajtót csapni, aztán kibékülni, elválni és újra találkozni, és közben kissé részesévé lenni annak a nagyon is élő, nagyon is lélegző organizmusnak, amit egy szóval kultúrának hívunk.

– Sediánszky Nóra, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeti tanácsadója –








hirdetés