Kuponos sale-vihar

Kuponos sale-vihar
© Illusztráció: getty images
A békés, nyugodt, napos, őszies, álmos reggelen felébredtek az olthatatlan vágyak, és amint felharsantak a harci kürtök, egyre hevesebben dobogtak a szívek a pénzköltészet napján. Szélesre tárták kapuikat a csábos plázák. Dőreség lett volna elszalasztani azt a kecsegtető lehetőséget, ami tudatosan befurakodott a magyar mindennapokba. Ladányi Tóth Lajos jegyzete.


Bérutalás után ketyeg az időzített bomba, és csak úgy süvít a sale-vihar. Tíz, harminc, negyven, ötven százalékos kiírásnak nyoma sincs a kirakatokon, mégis jobban vonzza a hon polgárait, mint a népszavazás. Itt az az érvénytelen voks, ha valaki egy petákot sem hagy a kasszánál, ám ez nem a céltalanul lófrálók kávéháza.

A kuponok beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Kalkulálnak, osztanak, beleadnak apait-anyait, és küzdenek. Nem adják fel, mert vétek lenne ott hagyni az akciós termékeket. Áradoznak az árról. Ürül a polc, telik a kosár. Szippantják a plasztikkártyákat, vékonyítják a bukszákat, és mindenki jól jár. A hó eleji lázas hajsza végén jön a (pénz)költői kérdés: megérte? Az aligha a cikkeiért ilyen népszerű kuponos újságnak mindenképpen. Aligha söpri el a megszűnés szele, sale-vihara.

Ladányi Tóth Lajos








hirdetés