Küzdelem a foglalkoztatásért

A munka világából történő kirekesztődés ellen vették fel a harcot számos településen.

Manapság kétfajta foglalkoztatási forma van jelen. Vannak hagyományos és programok segítségével létrejött munkahelyek.

A kettő között különbség van mind a foglakoztatás, mind a képzés tekintetében. A programok külső segítséggel próbálják meg a tartósan munka nélkülieket, hátrányos helyzetűeket visszavezetni a munkaerőpiacra.

Helyi kezdeményezések

Geskó Sándor, a „Küzdelem a munka világából történő kirekesztődés ellen” elnevezésű program külső értékelő projektvezetője értékelte a program eddigi másfél évének tapasztalatait.

A Phare Program keretében az Európai Unió támogatja Magyarországot a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése terén.

E cél megvalósítása érdekében az ESZA Kht. közreműködésével 2004 utolsó negyedévében elindult a „Küzdelem a munka világából történő kirekesztődés ellen” című program.

A programot helyi önkormányzatok, helyi önkormányzatok szövetségeinek vagy civil szervezetek helyi kezdeményezéseire alapuló komplex projektek keretében valósítják meg.

A projektek a tartósan munkanélküliek, az érintett területen jövedelem-kiegészítésen vagy rendszeres szociális segélyen élők, illetve társadalmi kirekesztéssel fenyegetettek munkaerő-piacra történő reintegrációjára irányulnak. – mondta el Geskó Sándor.

 – A program résztvevő települések száma közel 400, s az általuk megvalósított projektek keretében országosan több mint 3000 fő foglalkoztatására került-kerül sor.

Szükség van rájuk

A projektek keretében olyan munkahelyekre próbálnak munkavállalókat képezni, akikre egy-egy településen valóban szükség van.

 A résztvevők mintegy harmada szakmát adó OKJ-s képzéseken tanult és tanul, másik része pedig olyan, bizonyítványt nem adó tanfolyamokon, amik az önkormányzat területén végzendő – általában fizikai – munkákra készíti elő őket. A programgazdák önkormányzatok, vagy településekhez tartozó intézmények.

Kik maradnak a munkaerőpiacon?

A program nagy előnye, hogy továbbfoglalkoztatási kötelezettséget ír elő.

A projektgazdák kötelezvényt írtak alá, hogy a finanszírozás lejárta után is tovább kell foglalkoztatniuk a programban résztvevőket.

A továbbfoglalkoztatás átlagos időtartama egy és másfél év között van.
Ezeken a településeken a projekt-típusú foglalkoztatásnak nincs igazi alternatívája, így a programben résztvevő településeken, különösen a kistelepülések többségében nincs egyértelmű válasz arra, hogy hogyan tudják megvalósítani a továbbfoglalkoztatást a vállalt létszámmal, a vállalt ideig.

 A legtöbb esetben a pályázatok már a korábbi közmunka programok tapasztalataira építettek.

Az előző közmunka-programokban a továbbfoglalkoztatás lehetőség és nem szükségszerűség volt.

Ezzel az új körülménnyel a települések egy része most szembesül.

– Ez utóbbiban látom a program legnagyobb veszélyét – mondta Geskó Sándor.

– A programban országosan mintegy 3000 ember vett részt, és sajnos van rá esély, hogy a pályázatban vállalt továbbfoglalkoztatottak (körülbelül 600-800 fő) közül sem maradnak valamennyien hosszú távon a munkaerőpiacon.

Azok a projektmegvalósítók, akik nem teljesítik a szerződésben vállaltakat, elvben kötelezhetők arra, hogy a projekt finanszírozására fordított pénzt részben vagy egészében visszafizessék.

Európai uniós támogatással

Bár a programnak nem közvetlen célja, mégis törvényszerűnek tűnik, hogy a projektek egy része csak akkor tud „továbbélni”, ha a résztvevő települések további állami és európai uniós támogatásokat vesznek igénybe, amelyek lehetővé teszik a továbbfoglalkoztatást.

 A foglalkoztatást az önkormányzatok nem tudják egyedül megoldani, külső erőforrásokat kell bevonni a település gazdaságába.

V.J.








hirdetés