La Mancha lovagja eszméi és hóbortjai

Kiváló színészi teljesítményeket láthatott a közönség
Kiváló színészi teljesítményeket láthatott a közönség - © Fotó: Karádi Nóra
Kisvárda – A kisvárdai előadás az eszménykereső Don Quijote-i magatartás örök példáját kínálta.

„Az életet nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne!” – kiáltotta Don Quijote de la Mancha a színpadon szombaton este. Igazságát nemcsak a játék szerinti fegyház köztörvényesei helyeselték, hanem a később percekig állva tapsoló közönség tagjai is.

Furfangos ötvözet

Mert az egri teátrum társulatának frenetikus sikere volt. Dale Wasserman–Mitch Leigh–Joe Darion eredetileg 1965 novemberében bemutatott darabja világhódító útja ki tudja, hányadik állomásaként – Blaskó Balázs izgalmas rendezésében – elevenedett meg a Magyar Színházak XXIX. Kisvárdai Fesztiváljának második napján. A darab furfangos módon játssza egybe Cervantest és teremtett hősét. (A szerző valóban ült börtönben, az előadás meséje azonban fikció.) A „színház a színházban” toposzát mozgósító játékban az inkvizíció tömlöcébe került író a fölötte törvényt ülni szándékozó, mindenét (így regénye kéziratát is) elkobozni-megsemmisíteni igyekvő fegyencek számára (és velük együtt) adja elő a búsképű lovag keserédes históriáját. A musical szerint Cervantes és a kitalált figura azonos: a produkció hatásosan játszik rá erre az ötletre s mossa egybe az alkotót és az alkotást.

A La Mancha lovagja egy percre sem hagyta elkalandozni a néző figyelmét. Blaskó Balázs a főbb érzelmi csomópontokra ügyelő, a lírai és a drámai jelenetek dinamikáját ökonomikusan tervező, több mint húsz embert mozgató rendezése a lovag szép eszméit és hóbortjait egyaránt hagyta érvényesülni. (A tükörjelenetet és a megerőszakolás pillanatait drámaivá növesztette.)

Borzalom és eszményőrzés

Bíró Nóra vastraverzekből álló, mászókötelekkel szabdalt díszlete, Bodnár Enikő egykorit és modernet ötvöző jelmezei, Toplánszky Tamás hatásos koreográfiája nagyban hozzájárult a történet sikeréhez. A színészi teljesítményekről ugyancsak elismerően lehet szólni: kiváló hanggal, jó mozgáskultúrával rendelkező társulatot láttunk. Nagy Lóránt mind Cervantes, mind a habókos lovag megformálásakor humoráról és énektudásáról egyaránt meggyőzött. Nagy Barbara képes volt érzékeltetni a meggyötört és megalázott, ám később Dulcineává változni akaró Aldonza fájdalmát. Az együgyű Sancho jószívűségét és természetes emberségét Baráth Zoltán gazdag játékossággal fogalmazta meg. Jellegzetes alakot teremtett Nagy Szilvia, Vókó János, Reiter Zoltán, Török Tamás, Sárossy Kinga és Balogh András.

A borzalmakkal teli világban az eszménykereső és eszményőrző Don Quijote-i magatartás örök példáját kínáló mű mintha magának Cervantesnek a lovag emlékére írott versét idézte volna: „Hóbortos volt, akár mindannyian, / kik többre s jobbra vágyunk itt e földön, / s halálunkig nem hagyjuk annyiban.”

– Karádi Zsolt –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés