Gondolatok… az egészségügyet ért támadásokról a kisvárdai eset kapcsán
Illusztráció: a kisvárdai kórház 
De azért a legutóbbi nagy port felkavart haláleset kapcsán is azért ne felejtsük el azt, hogy az illető fiatalembernek egy halálos, gyógyíthatatlan betegsége volt, mely talán hetek vagy maximum hónapok múlva a halálához vezetett volna, a legmagasabb szintű beavatkozás esetén is.
Ha egy húsz éves fejfájással, szédüléssel, hányással bekerült fiatalnál akár drogtesztet is végeznek a mai világban sajnos rutin eljárásnak és szükségszerűnek tekinthetjük, mivel nagyobb a valószínűsége, hogy drogot fogyasztott, minthogy agydaganata legyen és mielőtt a legrosszabbra gondolnánk, a leggyakoribbat kell kizárni! , mert hát ugye minden fejfájással, szédüléssel kórházba kerülőnek még nyugaton sem csinálnak azonnal CT vizsgálatot.
Más…
Ne felejtsük el, hogy a magyar egészségügyben a legtöbb osztályon a szükséges minimum létszám, sokszor felének megfelelő számú szakember, orvos, szakdolgozó látja el a mindennapi feladatot. És a beteg egyre több…
Ügyelet után erejét, fáradtságát, szabadidejét nem kímélve látják el a beteget és panaszkodhatunk a hosszú, több órás várakozásra, de senkit nem akarok elszomorítani ez a következő években a szakember hiány miatt tovább fog nőni.
Sajnos a több száz, több ezer évente meggyógyult, sikeresen kezelt betegről nem esik szó, az nem érdekes a média számára, mert a gyógyulás mindenki számára természetes, de ezzel szembhen hír értéke, szenzációt keltő hatása mindig csak a tragédiáknak van. Ne felejtsük el az orvos csak gyógyítja a betegségeket, de a gyógyulás legnagyobb része sajnos a beteg szervezetén múlik. Vannak betegségek melyek a legjobb kezelés ellenére is halállal végződnek.
Mindenki szálljon magába, hogy hányszor mondott akár ismerősei körében is hálát, köszönetet egy-egy orvosnak, akár orvosról a gyógyulásáért és hányszor szidták-szapulták talán igazságtalanul a kórházban dolgozókat. Mert a legkönnyebb a másik szemében a szálkát keresni. És akkor még nem beszéltünk a sokszor több napos, elhanyagolt, súlyos panaszokkal hajnal kettőkor bejövő betegekről, vagy a több évtizeden keresztül dohányzó, napi szinten alkoholt fogyasztó, magukkal nem törődő emberekről, vagy a számukra javasolt gyógyszereket nem szedő betegekről, akik addig mit sem törődve egészségükkel a kórházba belépve az orvostól csodát, azonnali gyógyulást remélnek.
Joggal várják el az akár éjfélkor belépő öt napja orvoshoz nem forduló betegek, (hozzátartozók) pár perc, vagy akár 1-2 óra várakozás után, durván a személyzetre támadó, arrogánsan, lekezelő módon beszélő emberek, hogy azonnal mindenki körülöttük ugráljon és mosolyogva kérdezze meg: „miben segíthetek?” – holott esetleg azért várakoztak az ellátásukra, mert az egészségügyi személyzet akár egy súlyosabb beteg ellátásán fáradozott. A másik oldalról nézve ez tűnhet emberi teljes nemtörődömségnek, az orvos és a személyzet abszolút semmibe vételének, hogy nap közben ellátható, esetleg más napig halasztást tűrő esetekkel éjszaka fordulnak orvoshoz.
A hálapénzről…
A hálapénz intézményét akár mennyire is fájó, de maguk a betegek alakították ki, mert pénzt adva remélik a jobb ellátást és a rövidebb várakozást, sokszor attól remélik a teljes gyógyulást. Holott a hálapénzt nem adók is ellátásra kerülnek a szakma szabályai szerint és a gyógyulás nem az adott hálapénz nagyságától, hanem az egyén betegségétől, szervezetétől függ. Valljuk be, a mai magyar egészségügyben az orvosi fizetés a nyugati bérekhez képest, annak tizedrésze, ez ellen kormányzati szinten sem tesznek. Holott tehetnének fizetésemeléssel, mert jól tudja a kormányzat is, hogy a hálapénz megszűnése esetén a magyar egészségügy abban a pillanatban összeomlana, mert a közalkalmazotti bérért valószínűleg egy orvos sem dolgozna tovább, hanem szakmáját, munkahelyét feladva külföldön keresne jobb megélhetési lehetőséget.
Sajnos összegezve a mai magyar egészségügyi ellátó rendszer alapjaiban beteg és állami szinten a működésképtelenség határát súrolja. Ennek ellenére minden beteget akár fizetett -e életében 1 forintnyi TB járulékot is, maradéktalanul ellátja a rendszer. A jövőben a nyugati világot példának hozva nem biztos, hogy továbbra is ilyen szintű egészségügyi ellátásban részesülhetnek a betegek, mert ellátásuk költségeit előbb-utóbb csak alapszinten fogja finanszírozni az állam és a magasabb szintű ellátást csak külön térítés ellenében fogják tudni esetleg igénybe venni, ami a mai pár ezer forintos hálapénznek akár a sokszorosára is rúghat és egy-egy beavatkozásra akár hónapokat, éveket is várni kell majd, mint nyugaton.
Lehet szidni a kórházat, a rendszert, az orvost, de valójában ez senkit nem érdekel. Illetve még egy tanács: amennyiben ennyire bizalmatlanok, elégedetlenek egy-egy intézménnyel akkor teljes nagy bizalommal fordulhatnak az ország másik 155 intézményéhez. A lehetőség mindenki előtt nyitva áll….
Egy Orvos
Válasz az orvos levelére
Orvos olvasónk levele újabb véleményt generált, melyet szintén megosztunk Önökkel:
Én is sajnálattal, és szájtátva olvasom, amit a kedves Doktor Úr/Nő vél az egészségügyi munkáról. Ami nem teljesen fedezi a valóságot. Valóban vannak olyan emberek, akik megfelelnek a fent leírtaknak, de sajnálatos módon még több az olyan beteg, aki ki van szolgáltatva akár a kisvárdai, akár más egészségügyi dolgozónak, illetve ellátásnak.Én 22 éves vagyok, születésem óta szívbeteg.
Születésemkor háromszor lassult le a szívverésem, és a “drága orvosok” nem foglalkoztak vele, azt mondták, idézem “várjunk még, hátha lelassul még egyszer a kicsi szíve, ráérünk akkor majd bevinni a kismamát a műtőbe.” Ez már így működik, nem számít, hogy a gyermek élete veszélyben van, ők ráérnek, a munkaidejükből kitelik. Én meg azóta is szenvedek a betegséggel. De ez már régen volt, joggal mondja az ember, hogy nem ezt kell már felhozni, mert elavult stb. Én ennek a véleménynek is eleget szeretnék tenni. Tovább >>>