Sikeres emberek – Boronkay Ferencné Kovács Ágnes
Boronkay Ferencné Kovács Ágnes 
Csodálatos trópusi tündérrózsák, lótuszok, színpompás vízijácintok, amerikai gömbkaktuszok és japán liliomfák között éli az életét immár több évtizede Boronkay Ferencné Kovács Ágnes, amikor azonban arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy melyik a kedvenc növénye, természetes egyszerűséggel így válaszol: a búzavirág. S már sorolja is az indokait: kék színével a végtelen tengert idézi fel. Túlélő növény, amely minden körülményhez tud alkalmazkodni, legyen az éppen az út széle vagy a búzatábla közepe, s éppen ezért a szabadság jelképe is. Szívósan ragaszkodik az életciklushoz, a születéstől a terméshozásig, s színét halála után is megőrzi.
A búzavirág tulajdonságai tulajdonképpen azt az örökséget ötvözik, amely az ősöktől, a porosz katonatiszt és a tirpák gazdálkodó leszármazottaitól származik: tűrni, akarni, bizonyítani. Boronkay Ferencnében még ma is eleven él a példakép nagymama életfelfogása: Ha az ember körül rend van, akkor a fejében is rend van. Ha elkezdesz valamit, gondold át, de ha elkezded, fejezd is be. Legyen célod minden nap. Ne beszélj a levegőbe, a szavaidnak legyen súlya. A még 90 évesen is dolgozó nagymama szőlőjében, gyümölcsösében tanulta meg, hogy vállalni kell a felelősséget a növényekért, legyen szó metszésről, permetezésről, betakarításról.
A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Leánygimnázium elvégzése után az egri főiskolára jelentkezett biológia-testnevelés szakra, azonban származása miatt elutasították, s a homokkísérleti kutatóintézet gyulatanyai egységében helyezkedett el. Maáz János laborvezető melllett megtanulta, mit jelent kísérleti munkában részt venni, s amikor főnökét hívták a mezőgazdasági főiskolára, ő vitte magával a közben vegyészlaboránsi oklevelet szerzett beosztottját. Egy fél év múlva, 1964 júniusában a nyíregyházi főiskola növénytani tanszékére került Boronkay Ferencné. Még ma is szeretettel emlékezik vissza akkor munkatársaira, Hortobágyi Tibor professzorra, Pál Miklósra, akik vallották, hogy a növényeket élőben is be kell mutatni. 1972-ben aztán a főiskola kapott a várostól 4,5 hektár nagyságú területet, hogy ott botanikus kertet hozzanak létre. Sok munkát adott a kialakításra váró kert, hiszen kerítést kellett építeni, fát kellett vágni, földet is kellett cserélni. A növénytani tanszék áldozatos munkájának köszönhetően szépült, formálódott a botanikus kert. Először csak a mérsékelt égöv növényeit mutatták be, aztán következett a többi égöv növényvilága is.
– A botanikus kert kialakításához sok támogatás kellett a felső vezetés részéről is. Mindig ahhoz mentem, aki a beosztása révén segíteni tudott. Még a miniszterhez is elmentem a botanikus kert érdekében. Jó érzés volt, hogy a főiskola megbízott bennem – eleveníti fel a régi éveket Boronkay Ferencné. – Úgy gondolom, ehhez a munkához fontos volt az otthonról hozott fizikum, egészség, hit, s kellett egy elképzelés, egy jövőkép is. Erőt adott az is, hogy hittek bennem a munkatársaim. Ha azt mondtuk, legyen japán kert, lett japán kert. Az órát, a munkaidő végét soha nem figyeltük, tudtuk jól, ha el akarunk érni valamit, sokat kell dolgoznunk.
Húsz éven keresztül, 1986-tól 2006-ig volt a Tuzson János Botanikus Kert vezetője. Fáradhatatlan és áldozatkész, eredményekben gazdag munkáját a nyíregyházi önkormányzat is elismerte, 1996-ban díszpolgára lett a városnak. Bár 2006-ban nyugdíjba vonult, a Tuzson Alapítvány révén még kapcsolatban áll a kerttel. Úgy van vele, mint egy szülő a gyermekével: messziről félti, szereti, de ha hívják, megy.
- Az utcán nagyon sokan megismernek azok közül, akiknek bemutatót tartottam a botanikus kertben. Gyakran mondják, hogy örök élményt szereztem nekik, s azóta is visszajárnak a kertbe. Mindez természetesen nagyon jólesik.
Boronkay Ferencné tehát 2006-ban búcsút intett „nagy szerelmének”, hogy aztán rátaláljon az újabbra. Gajdos László, a Nyíregyházi Állatpark igazgatója korábban többször is hívta, hogy tudásával, szakmai tapasztalatával segítse az állatpark növényvilágának a fejlesztését. Immár nyugdíjasként, 2007 októberében igent mondott, s aktív közreműködésével valósult meg a dél-amerikai ház, a látványpark, az illatkert, a Zöld Piramis.
– Sok-sok munka kell a sikerhez, ugyanakkor szeretni is kell, amit csinálunk. Olyan élményekben volt részem, amelyeket csak kevés ember vallhat magáénak. A munkámat és a családomat tekintve boldog ember vagyok.