Látogatói levelek az olaszliszkai tragédiáról

Látogatóink kedélyeit is felborzolta az Olaszliszkán történt eset, ahol egy
kisebb balesetet okozó autóst olyan súlyosan bántalmaztak, hogy a helyszínen
életét vesztette. A szerkesztőségünkbe eljuttatott véleményekből, információkból
válogattunk.

Zsuzsi: Köszönöm, mindenkinek. Én lennék az egyik lánya. “szerencsére” én nem voltam vele tegnap. Pont értem jöttek. De a két hugom… Egyszerűen nem tudom elhinni. A Kicsi talán még elfelejti, ha szerencséje van, de a másik hugimnak nehéz, nagyon. Kívánom szívből apám gyilkosainak, hogy éjjel, ha lehunyják a szeműket, ők is azt lássák maguk előtt, hogy az édesapjuk hörögve, vérző szájjal próbál felállni, és egyszerűen nem hagyják. Mondjátoik, aminek akarjátok, bosszúvágy, keserűség, rasszizmus mind1. A lényegen nem változtat. Az édesapám halott.

Egy szülő: Zsuzsika! Nagyon sajnáljuk édesapádat, megdöbbenten ment a hír a diákok körében, hogy mi történt tegnap. Felháborító!!! A lányom egész este sírt, pedig őt nem is tanította. Milyen tanítás van ma abban a suliban, semmilyen. Mindenki gyászol, sír! Őszinte részvétem az egész családnak!

Annonimusz: Ismertem az áldozatot fantasztikus ember volt.Olyan család vette körül amiről sokan csak álmodoznak. Szerettük Őt és nem hagyjuk hogy büntetlenül maradjanak az élkövetők.

Névtelen: A mai tragédiához kiegészítés. Az áldozat 3 gyermekes 44 éves pedagógus. Több országos szervezet meghatározó tagja volt. Elkötelezett természetvédő volt. Tanítványai és munkatársai szerették és tisztelték. A megtestesült nyugalom és kiegyensúlyozottság volt. Állandó optimizmusa, jókedve, humora felvidította környezetét. Az ország számos területéről jönnek telefonhívások barátoktól, hogy ugye nem igaz a hír? Számunkra, barátai, kollégái és tanítványai számára pótolhatatlan, hatalmas űrt érzünk a lelkünkben.

BÁT: El sem tudjátok képzelni, hogy milyen jóember és pedagógus volt! A gyerekei, családja imádta a légynek sem tudott volna ártani. A tavaly végzett osztálya a 8.c nagyon szerette és viszont ő is! Borzasztó fájdalom, hogy elveszítettük!!!

Osztálytárs: Gimiben voltam osztálytársa Lajosnak, tegnap este tudtam meg, ki volt az olaszliszkai lincselés áldozata. Azóta sem tudom felfogni, és szinte el sem tudom hinni, hogy ez történt Vele! Állandóan az jár az eszembe, valamit kellene tenni! Luinak hívtuk az osztályban, nagyon aranyos, szelíd Fiú volt. Ma sok emberrel beszéltem, és az volt a véleményük, legszívesebben elköltöznének Magyarországról.
Hogy fogják feldolgozni a Lajos lányai ezt az eseményt.
Nagyon szeretnék Nekik segíteni, remélem tudok a jövőben tenni értük valamit!

Még csak annyit, a Szülők egyetlen támaszukat veszítették el tegnap!!!!!!!!  És a gyerekei?????

Egy diák: Először is szeretném Zsuzsinak őszinte részvétemet nyilvánítani! Én tiszavasvári lakos vagyok ,és a Kabay János Általános Iskolába járok! Hallottam a rettentő hírt ,és nem akartam elhinni ,hogy nincs többé Szögi tanár úr ! Mindenki nagyon szerette! És úgy őszintén nem is csodálom ,hiszen mindenkihez volt egy kedves, örömteli szava! Mindenki siratta, nagyon! Órákon szinte nem is tanultunk semmit, mert a tanárok se tudtak, és mi se! Ha meg tanultunk, akkor meg nem tudtunk odafigyelni! Ma láttam Zsuzsit a legidősebb lányát Szögi tanár úrnak, és annyira rossz volt látni, hogy sírt, és csak sírt! Olyan gondolatok támadtak bennem ,hogy mi lett volna, ha akár 5 perccel később meg vagy ér oda, vagy akár  1 annyi is elég lett volna! Remélem, hogy akik megölték azt kapják amit megérdemelnek, ha halált nem is legalább  életfogytiglant ! És csak úgy hidegvérrel megölték! És a lánynak nem lett semmi baja! Ezt nem tudom felfogni! És ráadásul 50-en mentek! És, ha csak egy-két pofont adtak volna neki, de nem megölni! Csak annyit tudok még írni, hogy mindenkinek nagyon hiányzik, és őszinte részvétem!

Nobody: Ezúton szeretném együttérzésemet, részvétemet nyilvánítani Szögi Attila családjának, rokonainak, barátainak, tisztelőinek. A legnagyobb mértékben felháborodtam, megdöbbentem, hogy ma Magyarországon ez megtörténhet! Remélem, hogy a tettesek elnyerik méltó büntetésüket, senki nem próbál átlátszó mentségeket találni tettükre!

Osztályfőnök, osztálytársak: Nincs szó, amivel ki lehet fejezni azt a fájdalmat, ami a szívekbe költözött. Egy kollégát, egy szülőt, egy boldog embert veszítettünk el néhány pillanat alatt. És miért? Hol van az igazság? Nekünk nincsenek jogaink? Minket ki véd meg? A gyilkosok lelkiismeret-furdalás nélkül majd letöltenek 1-2 évet, majd ölhetnek újra. Mi lesz a gyerekekkel, akiknek arcán mindig csak mosolyt láttunk? Mély csend és döbbenet költözött az iskolák falai közé, mindnyájan Rá emlékezünk, arra az emberre, akinek örökké kellett volna élni, mert emberségével és tetteivel kiérdemelte. Veled vagyunk Zsuzsi és drága családoddal. Az osztályfőnök és az osztálytársaid    

John: Szomorú: Külföldről olvasom a magyar híreket. Ez valami borzalom, ami történt. Három árva kitartás, bátorság, ha most még ez nagyon nehéz is.

Zsóka: Kedves Zsuzsi! Őszintén sajnálom, ami édesapáddal történt! Nagyon borzalmas az, hogy vannak ilyen kegyetlen emberek, akik képesek arra, hogy annyira bántalmazzanak valakit, hogy az belehaljon sebeibe! És ami számomra a legfájdalmasabb, hogy ezt a kislányok is látták! Elkeserítő, hogy idáig fajultak a dolgok! Valamit tenni kell keményen! Bízom benne, hogy megkapják méltó büntetésüket! Ezek az emberek nem méltók arra, hogy akárcsak a mennyország kapui elé is álljanak! Oda csak az olyan embereknek van belépés, amilyen édesapád is volt! Nagyon sokan szerethették, a leveleket olvasva! Próbálj meg csak a szép emlékekre gondolni!Biztos vagyok abban, hogy nagyon kellemetlen és szomorú képek vannak előtted, de ilyenkor gondoljarra, hogy mi sok jó és szép is volt együtt! Édesapád emléke legyen meg a szívedben szép, meleg gondolatokbanés talán picit könnyebb lesz! Legyetek nagyon erősek, tartsatok ki, az egész ország veletek van!!!!!

Máté: Nagyon nehéz napirendre térni a történtek fölött. Nem ismertem az áldozatot, de nagyon megrendített az eset. Először is hogyan futhat ki egy gyerek az útra, hol van az anyja vagy az nem felelős. Én mindig fogom a gyerekeim kezét, még akkor is ha nem akarja. A tömeg miért nem a kislányt kereste, mert az másodlagos, hogy vele mi történt,az a lényeg itt van egy ember akit meg lehet büntetni esetleg az évekkel korábban történt tragédiáért is. Azt mondják nem szabad különbséget tenni a népcsoportok között, de ezek után mégis miért nem? Szégyellem magam ezek helyett az emberek helyet is, hogy 2006-ban ilyen előfordulhat a világban, hogy egyes emberek megengedhetik maguknak, hogy állat módjára viselkedjenek. Az biztosan nem jut eszükbe, hogy leüljenek és elbeszélgessenek a gyerekkel a közlekedésről, de egy tisztességes édesapát megölni az nem jelent problémát. Sajnálom szegény özvegyet aki itt maradt 2 gyerekkel, mindenféle magyarázat nélkül. Mit tud mondani a gyerekeinek? Vagy éveken keresztül hordhatja orvoshoz, hogy valamilyen szinten feldolgozzák a tragédiát?

Zsuzsa: Őszinte részvétem a családnak. Hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet! Döbbenettel hallgattam a híreket. Miért ilyen elvakultak az emberek? Az öcsémet 13 éves korában kerékpározás közben egy részeg sofőr elütötte. Eltört a kulcscsontja és több zúzódást szenvedett. Szörnyű látványt nyújtott, de még így is szerencséje volt, ahhoz képest, ahogyan az autó eleje összetört. Édesapám ott volt már, mire oda értem. Mondanom sem kell, milyen ideges volt, DE nem szedte ki az autóból az ittas sofőrt, pedig elhihetik, szívesen megtette volna. Ő is féltette úgy a fiát, mint az elütött kislány szülei, rokonai! Erre való az önuralom! Azt gondolom, ilyen példát nem egyedül én tudok mondani és remélem, az Olaszliszkán történtekhez hasonlót nem kell hallanunk többet!!! Erre nincs mentség!!!!

prünczy: Drága Szögi Család ! Ami történt, borzasztó. Nem találjuk a szavakat, csak sírunk. Csak sírunk. Egy olyan fantasztikus ember ment el közülünk, aki példaképünk volt sokunknak. Lujó barátunk szeretett élni és nagyon jó ember volt. Pótolhatatlan veszteség, nagyszerű Apa, csodálatos Férj, nagyon jó Barát, született Pedagógus. Hatalmas űr maradt utána. Nemcsak a család, a gyerekei, szülei, barátai de a társadalom is sokat veszített elvesztésével. Csak imádkozni tudunk értetek, hogy valahogy kibírjátok ezt a szörnyűséget, ezt a méltatlan halált. A férj és feleség igazi értelemben az: amikor a társad a másik feled  és ketten együtt vagytok az egész. Gabi – TI így voltatok egy egész, mindenben társai egymásnak. Szörnyű fájdalom, hogy az egyik feled elment. Az a sok ember szeretete, akik Benneteket és a Lujót szeretik most összeadódik, de tudom, az sem tudja csökkenteni azt a fájdalmat és hiányt, amit érzel a másik feled – Lujó – elvesztésével.Nem lesz nélküle már ugyanaz a TOT sem, ahol a tábor egyik lelke volt. Nem lesznek Lujós kalandtúrák, esti viccmesélések, hajnali pálinkázások és soha többé nem ünnepelhetjük széles baráti körben a házassági évfordulót. Szeretném, ha tudnád, nagyon nagy szükségünk van Rád, Rátok. Életünk részei lettetek, ugyanúgy, mint Drága Barátunk, Lujó is. Szükség van Rád, mint anyára, mint barátra egyaránt. Most Téged fogunk szeretni a Lujó helyett is, akit örökre megőrzünk a szívünkben………a nap szinte minden percében gondolunk rátok és csak sírni tudunk mi is, mert  LUJÓ Barátunk elment…..csak próbáltam kiírni magamból a fájdalmat, de nem sikerült.

A barátaid: Szögi Lajos az egyik legnagyszerűbb ember és legnagyszerűbb barát volt. Elvesztése nemcsak a családjában hanem a barátaiban is nagy űrt hagyott. Gabinak és a gyerekeknek erőt kívánok, hogy ezt a szörnyű tragédiát fel tudják dolgozni. S tudniuk kell, hogy a barátok mindig mellettük állnak s mindig számíthatnak rájuk. “Csak az hal meg akit elfelejtenek!” – tartja a mondás. Lajos, mi soha nem felejtünk el!!!








hirdetés