Látványdisznóólat a turistáknak!

Ésik Sándor megkóstolta a finomságot, és olyan volt, mint amilyet az édesapja készített mangalicából – fél évszázada
Ésik Sándor megkóstolta a finomságot, és olyan volt, mint amilyet az édesapja készített mangalicából – fél évszázada
Urepel – Hol terem a bayonne-i sonka? – kiderül Ésik Sándor világjáró sorozatának 150. részéből.


Nincs az a világhírű látványosság, aminek látogatottsága rövid időn belül nulla közelébe ne zuhanna, ha a közelében egy sertéshizlalda létesülne. Takarja bár jótékonyan sűrű nyárfasor, egy nagyüzemi telepet kilométerekről elárul a semmi mással össze nem téveszthető „illat”.

Fontos a takarmányozás

Baszkföld francia oldalán Bayonne az a város, ahol a világ legízletesebb sonkája készül. Bizonyára vitatná ezt a rangsorolást néhány más régió a közeli Spanyolországban, vagy Észak-Olaszországban Parma városa, de valamennyi hely közös tulajdonsága lehet a tartási, takarmányozási mód szakszerűsége és a hely természeti sajátosságainak minél nagyobb mértékű kihasználása. A bikafuttatásairól híres Pamplonába igyekezve, a szűk hegyi utakat választva cseppentünk ebbe az Urepel nevű falucskába, még mielőtt elhagytuk volna a francia földet.

Azt várhatná a kedves olvasó, hogy egy szép faluképpel folytatódik ez a beszámoló. A hegyi település azonban valójában hegyi utacskák kiindulópontja egy bolttal, egy templommal. Sokkal látványosabb a Pireneusok méregzöld erdőkkel borított hegyoldala, rengeteg fehér virággal borított szelídgesztenyefával. A közeli Atlanti-óceán és a gyakori csapadék miatt lenyűgözően dús a vegetáció. A turistát mindenütt ez a látvány kíséri, ami viszont megállítja, az egy látványsertéstelep.

A „látvány” jelzővel ellátott szókapcsolat ebben az összefüggésben bizonyára szokatlan, de már a kilométerekkel előbb feltűnő csalogató tábla is ezt hirdeti. Na, ezt megnézzük, gondoltam nem kevés kétkedéssel. Alig lehet parkolót találni, kevesen mulasztják el megnézni, hol terem a bayonne-i sonka.

Nem mondom, hogy a friss, párás hegyi levegő változatlan minőségben lengi körül a telepet, de semmi nyoma annak a nyomasztó telepszagnak, amiről a bevezetőben értekeztem. Sorakoznak ellenben takaros ólacskák, és mindegyiknek egy szép koca a lakója egy „fürt” malaccal.

Turista a hűtőházban

Az ide betért vendéget nem engedik el anélkül, hogy helyben meg ne kóstolja, és lehetőleg vásároljon is az itt készült finomságokból. Mi több, az ellen se tiltakozott a gazda, hogy a hűtőházba is bepillantsak, mielőtt felkeresem a boltot.

– Vásárolhatnának sajtot is – hangzik a javaslat, amikor látja a boltos hölgy, a sonkából, kolbászból már nemigen fogy több. Mi sem természetesebb, hogy kinyitja a hűtőházat a kíváncsi turistának. Hadd fázzon csak a szandálban a lába.

– KM –








hirdetés