Láztalan forgatag

Láztalan forgatag
© illusztráció
Amikor a vibráló, vegyes színvonalú, „elüzletiesedett” decemberi forgatagban türelmetlenül keressük az ünnepi hangulatot, megtaláljuk, ha előbb magunkban tisztázzuk: mit is szeretnénk – Nyéki Zsolt jegyzete.

A karácsonyi készülődés a mi családunkban ott kezdődik, hogy időben tisztázzuk: hol lesz az ünnepi estebéd. Már régóta szeretnénk megkímélni szüleinket a sütés-főzés fáradtságától, és próbáljuk rábeszélni őket arra, jöjjünk össze a testvérem lakásán, mert ott kényelmesebben elférünk, a konyha is jobban felszerelt, összedolgozik ott gyerek, vő, meny, unoka, de mindig azt a választ kapjuk: majd jövőre, most még bírják emelni a kezüket. Most is beletörődtünk ebbe, ám azért a lelkünk is megnyugodott, mert látjuk, milyen éltető erőt ad a családi kötelék, a szerettek összetartásának konok vágya, no meg hát valljuk be: sehol nem lehet olyan ízletes a halászlé, a rántott ponty, a sült pulyka, és sehol nincs olyan vastag mák a beigliben, mint a szülői házban.

Az ajándék másodlagos, a lényeg az, hogy együtt legyünk. Úgy becsülik a szakemberek, hogy hazánk polgárai a karácsonyi meglepetésekre úgy 60-70 milliárd forintot költenek az idén. Egy bizonyos kor után a meglepetések helyett többre tartjuk a kiszámítható bizonyosságot – én például azt, hogy édesanyám újra elmegy Janihoz, a kedvenc henteséhez, akihez húsz éve jár, és amikor újra bevásárol nála (bármennyire is szeretnénk már mi viselni a költségeket), akkor már mosolyogva gondol arra: milyen jóízűen fogják ezt falatozni az ünnepi asztalnál a gyermekek, unokák. S addig jó, amíg ez így is lesz. A fa alá tett ajándék tényleg már csak jelképes, hisz nagyobb kincs nem létezhet annál, hogy megölelhetjük azokat, akiket szeretünk. Természetesen járjuk a boltokat, mert valami apróság, valami egyszerű és hasznos dolog kell a kézbe, amikor a csillagszórókról elröppen az utolsó szikra is, de ha nem feledkezünk el arról, ami a legfontosabb, akkor észre sem vesszük, hogyan lesz úrrá a vásárlási láz környezetünkben.

E napokban legfeljebb azért érdemes aggódni, hogy időben fejezzük be az összes halaszthatatlan munkánkat (amelyek soha nem akarnak elfogyni), hogy amikor eljön az év legbékésebb napja, akkor gondolataink ne a megoldatlan feladatok körül pörögjenek, hanem úgy üljünk le szeretteinkkel, ahogy egész évben is illene: csak rájuk figyelve, csak nekik örülve. Amikor a vibráló, vegyes színvonalú, „elüzletiesedett” decemberi forgatagban türelmetlenül keressük az ünnepi hangulatot, megtaláljuk, ha előbb magunkban tisztázzuk: mit is szeretnénk.








hirdetés