Legbecsesebb kincseink: a kapcsolatok

A zene és a tánc nem igényel nyelvtudást, mégis kapcsolatépítő ereje van
A zene és a tánc nem igényel nyelvtudást, mégis kapcsolatépítő ereje van - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Nem létezik nagyobb ajándék a Földön, mint a két ember közötti kötelék.


Színes sokaság lepi el a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának egyik előadóját. Az esemény egyértelműen „kultúrák közötti”-nek tűnik: hallgatók nevetgélnek egy sarokban, ajkukon gyorsan pereg az angol nyelv. Nem kellene így ledöbbennünk, hiszen a plakát címe sem ékes anyanyelvünkön íródott, mégis egyértelműen hirdeti az emberi kapcsolatok fontosságát. Az idén március 19-én ünnepelték a World Social Work Day-t, azaz a világ szociális dolgozóinak világnapját.

Az alap: a kommunikáció

A szociális munkások nemcsak egy hivatást, de egy életformát is választanak: türelmük, empátiájuk, nyugalmuk elengedhetetlen „tartozéka” a mindennapoknak. – Minden évben március harmadik keddjén ünneplik a szociális dolgozók világnapját, amit mi rendhagyó módon ebben az évben csütörtökre tettünk. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet e hivatás fontosságára és a szakma egyik alapkövére: az emberi kapcsolatokra – kezdte nyitóbeszédét dr. Szoboszlai Katalin, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának főiskolai docense.

S mint olyan, a kommunikáció alapozza meg az emberek közötti kapcsolatokat. Ezért az esemény egyik fő pontja a generációk közötti kerekasztal-beszélgetés volt, aminek mottója a Kapcsold ki és vedd észre! felszólítás volt. Itt különböző korú és nemű emberek gyűltek össze és osztották meg gondolataikat élettapasztalataiknak megfelelően.

Képek és érzések

A kivetített képek más-más érzéseket hívtak elő a jelenlévőkből. Érdekes volt tapasztalni, hogy ahány ember, annyi gondolat született meg egy-egy fotó alapján. Az egyik képen egy fejét óvó lány ült behúzott lábakkal, s körülötte a közösségi média különböző ikonjai forogtak. A képaláírás is megindító volt: „Úgy vagyunk megteremtve, hogy a szó jobban fáj nekünk, és nehezebben gyógyulunk utána”.

– Köztudott, hogy a verbális kommunikációnak csak 7 százalékát jegyezzük meg, és az is, hogy a ránk negatívan ható megjegyzések mélyebben bevésődnek – szólt egy hang, és a következő pillanatban már más ragadta magához a mikrofont: – A cyberbullying, más néven az internetes zaklatás mai világunk egyik legnagyobb problémája. A névtelenségbe burkolózó zaklató sok esetben odáig megy, hogy a megfélemlített akár az öngyilkosságig is elmegy. Szóval nagyon könnyű ártani, és a virtuális tartalom több mint fele negatív.
Egy másik fotón egy ökölbe szorított kéz tűnik fel, háttérben egy vékony, megfélemlített női alakkal. A gondolatok itt is különbözőek voltak. Néhányan családon belüli erőszakként értelmezték a látottakat, míg másoknak az idősgondozás és az ezzel együtt járó nehézségek, terhek jutottak eszébe, az ökölbe szorított kéz pedig az önvád és tehetetlenség jelképévé módosult.

Nemzetközi látképek

A kerekasztal-beszélgetést külföldi diákok prezentációi követték.

– Etiópia Afrika második legnépesebb országa, ahol 86 etnikai csoport 86 különböző nyelven beszél. Emiatt nemcsak egyéni, de mikroközösségi szinten is nagyon fontosak az emberi kapcsolatok, és ezek a kötelékek rendkívül erősek – mondta el szülőhazájáról Kassahun Dejene, a Debreceni Egyetem egykori hallgatója.

Lillian Fayez szintén a Debreceni Egyetem hallgatója, aki az egyiptomi társadalmi színházakról tartott érdekes előadást: – Négyféle színház létezik, ezekből az egyik legkedveltebb az úgynevezett „bohócszínház”. A színházakban hivatásos színészek és előadók színes, vicces jelmezeket öltenek fel, előadásaikban pedig az aktuális társadalmi problémákra fókuszálnak.

A külföldi hallgatók elő­adásain keresztül ráláthattunk más nemzetek életeire, és képzeletben bejárhattuk a világ számunkra eddig ismeretlen részeit.

GE








hirdetés