Élet a kriptában

Mindenki óriási demokrata: a többség mindösszesen csak két-három millió embert
rekeszt ki hőzöngő indulattal.
Tóth Csaba Zsolt jegyzete.

Ú, de meg van itt mindenki ijedve. Egymás hegyén-hátán, váltva beszél össze-vissza
mindegyik, teljes a káosz. Az egyik elnök ma ezt mondja, holnap meg amazt, a
másik elnök erőt adna, majd elvenné, a harmadik elnök egyszer árnyaltan fogalmazva
leszögez valamit, másszor árnyaltan fogalmazva leszögezi annak ellenkezőjét.
A tévékben egymást taposva érvelnek, hirdetik az igét, hogy hát azt a mocskos,
hazug, hatalommániás, cionista, antiszemita hétszázát neki. Alkalmi, új szónokok
nőnek ki a földből, mindenkori, régi szónokok tűnnek fel újra, a tüntetnek a
tüntetők és tüntetőleg nem tüntetnek a nem tüntetők. Van itt minden: komcsik,
nyilasok, a magyar történelem legförtelmesebb szereplőinek árnyai suhannak az
utcákon 56 után ötven évvel.

Mindenki óriási demokrata: a többség mindösszesen csak két-három millió embert
rekeszt ki hőzöngő indulattal. Egyesek szerint forradalom van, mások szerint
csak bűnőzöbandák buliznak, vannak, akik erkölcsi válságot emlegetnek, vannak,
akik gazdasági összeomlást, egymást váltják a hazug igazságok és az igaz hazugságok.
Hát igen. Izomból bevágtak egy büdös nagy követ a nagy magyar politikai posványba,
zűrzavaros lett minden, nem lehet már nyugodtan dagonyázni. Az élet jelei mutatkoznak,
történnek a dolgok nap, mint nap, s ez félelmet kelt. Félelmet a változástól,
félelmet még az istenadta néptől is. Ilyen, amikor élet költözik a kriptába:
a rendet, a halotti csöndet felváltja a rendetlenség, az egyre erősödő szívhang.
És ezt nem szeretik a temetőkben.

Tóth Csaba Zsolt








hirdetés