Búcsú a katedrától, a diákoktól

Buj - A pedagógiai munkásság megkoronázása volt az az Apáczai Csere János-díj, amelyet Balog Zoltán minisztertől és Palkovics László államtitkártól vett át a közelmúltban Budapesten Munkácsiné Kolozsi Katalin, a Buji II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetője. A rangos állami kitüntetésre az igazgató asszonyt a Rétközi Iskolaszövetség elnöke terjesztette fel, hiszen jól ismerte mindazt az áldozatos munkát, amit Munkácsiné Kolozsi Katalin a buji oktatási intézményért és a kistérségi szövetségért végzett az elmúlt évtizedekben.

Tanított és tanult

Bár Nyíregyházán, a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, már a középiskolás évek alatt eldöntötte, hogy nemigen akar ő egész életében a számok rideg világával foglalkozni. Sokkal jobban vonzotta a tanítás, a tudás átadásának öröme, és ennek az érzésnek a kialakításában nagy szerepe volt középiskolai osztályfőnökének, Héczei Józsefnének, aki a magyar és a történelem tantárgyat tanította.

Az érettségi után történelem–orosz tanári szakra jelentkezett, de mivel az idegen nyelvet csak heti két órában tanulta, nem vehette fel a versenyt azokkal, akiknek mindennap volt oroszórájuk: nem sikerült a felvételije. Irodistaként dolgozott egy évig, majd a buji iskola akkori igazgatója, Gégény József hazahívta képesítés nélküli pedagógusnak. Mivel még mindig vonzotta a katedra, igent mondott, s levelező tagozaton megkezdte a főiskolai tanulmányait.

Huszonhét év a vezetői székben

– Nagy kihívás volt számomra, hiszen egyrészt 19 évesen pár évvel fiatalabb gyermekeknek tartottam órát, a kollégáim pedig olyan tanárok voltak, akik nem is olyan régen még engem is tanítottak – emlékezett vissza a kezdeti évekre Munkácsiné Kolozsi Katalin. – Először napköziben dolgoztam, és a gyakorlati foglalkozás szakos kolléganőt helyettesítettem, a következő évtől a szakjaimat is taníthattam, aztán hamarosan osztályfőnök is lettem. Harmincegy esztendős voltam, amikor a nevelőtestület megválasztott a buji iskola igazgatójának, s ezt a tisztséget huszonhét éven keresztül töltöttem be. Csodálatos évek voltak. Boldog vagyok, hogy azzal foglalkozhattam, amihez mindig is kedvem volt, csodálatos hivatást gyakorolhattam. A falusi gyermekeket nem csak tudással vérteztük fel a kollégáimmal, de az életre is tanítottuk őket.

Közben az igazgató asszony is képezte magát: diplomát szerzett informatikából, nyelvvizsgázott angolból. A számítástechnikát 1997 óta tanította az iskolában. A tanítványai gyakran bejutottak az országos versenyek döntőibe, ahol a kis faluból érkezett diákoknak Budapesten, Zalaegerszegen, Debrecenben tanuló kortársaikkal kellett összemérniük felkészültségüket. Vezetői munkájának sokrétűségét jelzi, hogy volt olyan időszak, amikor hozzá tartozott a bölcsőde, az óvoda, a könyvtár és az önkormányzati konyha is. Büszkén emlegette azokat a sikeres pályázatokat, amiket a kollégáival együtt készített az oktató-nevelő munka sokszínűsége érdekében.

Az idei tanév végén nemcsak a nyolcadikosok búcsúztak el az iskolától, hanem Munkácsiné Kolozsi Katalin is. Negyven év szolgálati idővel a háta mögött úgy döntött, nyugdíjba vonul. Az iskolától azonban még nem szakad el, az informatikai tantárgy pedagógus szakértőjeként részt vesz majd a minősítésben, a tanfelügyeletben.

- M. Magyar László -

Visszaadni a segítséget

– Eddig a család sínylette meg a vezetői munkakör kötetlen idejét, hiszen hosszabb távon csak úgy lehet megfelelni a vezetői megbízatásnak, ha nyugodt háttér van. Férjem és két gyermekem jelentette ezt a biztos hátteret, megértették munkám fontosságát és felelősségét. Ezután én szeretném visszaadni nekik mindazt a türelmet és segítséget, amit tőlük kaptam. A Budapesten élő gyermekeimnek és az unokámnak most van szükségük rám, vagyis lesz mit csinálnom a nyugdíjas években is – tette hozzá a buji iskola immár nyugalmazott vezetője.