Magyar Kupa – Édes teher szakadt Csülök nyakába

A labda Marics István jobb kezéhez érkezett, ő pedig védett
A labda Marics István jobb kezéhez érkezett, ő pedig védett - © Fotó: Pusztai Sándor
Baktalórántháza – A második tizenegyespárbajt is túlélte a labdarúgó Magyar Kupában a Baktalórántháza – ezúttal Marics Istvánnal a kapuban.

Miután az előző fordulóban a Baktalórántháza és a Gyula is tizenegyespárbajt követően jutott tovább a Magyar Kupában, egyik félnek sem volt újszerű a szituáció, amelybe szerdán az egymás elleni mérkőzésükön keveredtek. Kilencven és százhúsz perc után is 1–1-et mutatott a baktai pálya eredményjelzője, így jöhetett a szétlövés. A kettőből azonban csak egy maradhatott – és az a szabolcsi megye egyes alakulat lett, amely az NB II-es Cigánd után az NB III-as békési csapatot is elbúcsúztatta az országos főtáblán.

Annak sem volt sok híja, hogy már a rendes játékidőben kiharcolja a továbbjutást a csapat, csak jött a 89. perc, amikor…
– Szöglet után lehúztam a labdát, amivel együtt ráestem csapattársamra, Pálfi Istvánra – mesélte Marics István, a baktaiak kapusa, aki talán már nem is bánja, hogy így alakult, hiszen később ő válhatott hőssé. – Kiejtettem a labdát, amit kapura lőttek, és Pálfi Pista kezére pattant. Ebből a tizenegyesből kaptuk az egyenlítő gólt. Az nem volt semmi, amilyen találattal korábban előnyhöz jutottunk, bár nem Lakatos István az első csapattársam, aki szögletből a kapuba lőtt, hiszen korábban Miskolczi Lacinak is sikerült ez a Kemecse ellen. Ő akkor a rövid sarokba csavart, most Pista a hosszúba. Beszéltem vele a meccs után, elárulta, hogy nem a kaput vette célba, de jól eltalálta a labdát, és a szél is belekapott.

Legutóbb, a Cigánd elleni tizenegyesrúgások során Tóth Krisztián védte a baktai kaput, most Marics Istvánnak jutott a feladat. Amúgy is ő kap több lehetőséget, és mivel kollégája kamionosként éppen fuvarban volt, egyértelművé vált a szerdai szereposztás. Baktán a Maricsok kisebbfajta futballdinasztiát alkotnak, nos a Csülökként is ismert kapus (gyerekként ragadt rá ez a becenév, mert nem voltak ellenére a finom falatok) édesapja, István is kapus volt. Jelenlegi csapattársa, Gábor (azaz Cseló) pedig az unokatestvére, ő a korábbi kiváló középpályás, Marics Tibor fia. A családfakutatás után nézzük, hogy mi történt a tizenegyesrúgások előtt és során.

– Volt egy kis vita, mert Balogh Peti és Szabó Robi is az utolsót akarta rúgni, végül utóbbira esett a választás, de már nem is került sorra – mondta a kapus, aki nem bánná, ha a legjobb 32 között, a következő kupakörben (november 30.) már NB I-es csapatot kapnának. – Nekem arra kellett koncentrálni, hogy próbáljak meg egy-két lövést elcsípni. Az elsőnél is úgy gondoltam, hogy meglesz a labda, de a kapufáról befelé pattant, később kisegített egyszer a léc. Az ötödiknél megint azt éreztem, hogy meglesz, és mivel addig minden gyulai a jobb kezemhez lőtte a labdát, elindultam arra. Kiütöttem, utána már az egész csapat a nyakamban volt. Édesnek bizonyult a teher, miként a továbbjutást követő ünneplés is.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés