Majd kérditek idehaza: na milyen volt Afrika?

Mátyás remekül érezte magát Afrikában
Mátyás remekül érezte magát Afrikában
Nyíregyháza – Hrenkó Mátyás nyíregyházi gimnazistának bizonyára sok irigye akad most, ennyi kaland hallatán.


Vajon ki ne álmodozott volna gyerekkorában arról, hogy egyszer eljut a jó meleg Afrika vadregényes tájaira, és részt vehet egy feledhetetlen szafari kalandban. Tömény romantika, énekelte egykor a KFT zenekar, és hogy valóban az, arról Hrenkó Mátyás, a Krúdy Gyula Gimnázium 11. c osztályos tanulója tudna csak igazán mesélni. Illetve nem csupán tudna, el is mesélte lapunknak, hogy a Rotary Nemzetközi Diákcsere Programnak köszönhetően mennyi-mennyi kalandot élt át a Dél-afrikai Köztársaságban, attól kezdve, hogy a gépe szerencsésen landolt Johannesburg repülőterén.

A szerencse fia

Már az elején a szerencse fiának mondhatta magát, hiszen egyenesen a három hetes „téli” szünidőbe csöppent, ugyanis ne feledjük, mindez a déli féltekén történt. S ha már az iskola „kilőve”, a fogadó családjával kihasználták a felszabadult időt.

– Szinte nem volt olyan nap, hogy ne mentünk volna valahová, már az első héten részese lehettem egy hamisítatlan dél-afrikai vadászkalandnak – mesélte Mátyás, és a következő mondatától leesett az állunk. – Nem csupán beavattak az antilopnyúzás rejtelmeibe, de egy különleges „beavatáson” is átestem: meg kellett kóstolnom az antilopherét.

S amíg a hallottakon rágódnak, a kedves olvasóknak leírjuk, milyen szafariházban szálltak meg a szavannán. Az asztal lapját négy zsiráfláb tartotta, a padlón zebrabőrszőnyeg, az épület hatalmas panorámaablaka pedig a szabadon kószáló állatseregletre nyílt. Később, a szünidő végéhez közeledve az Atlanti-óceán partja volt az úti cél.

– Már a napfelkelte ott talált a parton, mint ahogyan a napnyugtát is a tenger mellett vártuk be, és hiába volt egy kissé hideg a víz, a fürdőzést sem lehetett kihagyni. Volt, hogy kenuba pattantunk, és a járművünk alatt pingvinek és fókák suhantak el. Ez volt talán a legcsodálatosabb élményem. Egy napra Fokvárosba is ellátogattunk, ahol életemben először ehettem sushit és garnélarákot. Persze, került a tányéromra kagyló és tintahal is, de az elsőként említett csemegék lettek a kedvenceim – sorolta a szerencsés cserediák, és akkor a libegőzésről, a hajókirándulásról, a hegymászásról, egy nyitott állatpark, egy kortárs művészeti galéria, a helyi ócenárium és egy sajtkészítő üzem meglátogatásáról még nem is beszéltünk.

Több iskola életébe belelátott

Mátyás járt olyan kertben, ahol struccok, pelikánok és szurikáták mászkáltak szabadon. Egyszer beszorultak két strucc közé, de szerencsésen megúszták a kalandot.

– A szünidő leteltével már várt az Affies, ami egy 1350 fős, egyenruhás fiúiskola Pretoriában. Csak az oktatás afrikaans nyelve okozott nem kis nehézséget. Az órákból nem értettem egy mukkot se, de a szünetekben már angolul folyt a szó. Az iskolában egyenruhát kellett viselnem, de őszintén megvallva élveztem a dolgot. Később két másik iskola életébe is bepillanthattam. Az afrikaans tanár fogadó anyukám két napon át magával vitt a munkahelyére, a helyi általános iskolába, a rá következő öt napon pedig a helyi középiskola feketékből fehérekből és indiai tanulókból álló – meglehetősen laza – csapatát erősítettem – sorjáztak az újabb élmények.

Párduc, oroszlán…

Hab volt Mátyás tortáján, hogy az afrikai Rotary egy hamisítatlan 10 napos szafarit is szervezett a cserediákoknak. Ott aztán megmutatta magát nekik az elefánt, az oroszlán, a bivaly, a rinocérosz, ráadásul egyszer útjukba került még az Afrikában ugyancsak ritka leopárd is. Nos, így múlatták a jó barátok az időt Afrikában, a „téli” szünidőben.

Merthogy Mátyásnak cserediák partnere is volt, Ruant, akinek november végétől 2019 január elejéig kell majd ugyanígy a kedvében járni Nyíregyházán, viszonozva, amit az afrikai fiú családja tett a magyar cserediákért.

KM








hirdetés