Nagyinyugdíj

Lassan eléri a kétszázezret azoknak a nőknek a száma, akik 4o évi igazolt munkaviszony után teljes összegű nyugdíjat kapnak. Sőt, az erről tájékoztató hír még azt is külön kiemeli, hogy a nők nagyobb megbecsülésére, a gyermekeket nevelők már 32 év után is élhetnek ezzel a lehetőséggel, amit sokan csak nagymamanyugdíjnak neveznek. Angyal Sándor jegyzete.

Nyilván, hogy ezzel a lehetőséggel nem a húsz- vagy harminc-, esetleg negyvenéves anyukák élnek, hanem azok a nagyik, akik ledolgozták már az életük javát, s így több időt tudnak tölteni növekvő unokáikkal. Eközben az életerős, fiatal anyák elmehetnek dolgozni, már akiknek megvan még a korábbi munkahelyük, s ezzel is könnyítik a család megélhetését. Kevés olyan jó ötlet született az utóbbi időben, mint a „nagyinyugdíj”. Kicsi kivételtől eltekintve, a nők mindig, mindenütt kevesebb bért kaptak, még ha túlóráztak is. Vagy hogy meglegyen a szükséges szolgálati idő, voltak nők, akik még hetven­éves korukban is elmentek dolgozni takarítónőnek az iskolába vagy csirkeetetőnek a baromfitelepre.

Manapság is sok helyütt a férfiaknál lényegesen kevesebbet kapnak azok a nők, akik pontosan úgy dolgoznak, mint a férfiak az üzemekben, áruházakban. Persze, egyre több helyről hallani azt is, hogy most meg a férfiakat nyomják el, merthogy ők negyvenévi szolgálat után nem mehetnek nagyapanyugdíjba. Ha végigpásztázzuk Európát és a világ más tájait, azt tapasztaljuk, hogy másutt egyre csak kitolódik a nyugdíjkorhatár, kiváltképp a férfiaknál, több helyütt a 70 évet is elhagyja! Még jobb gazdálkodással és a szükséges közpénz spórolásával a férfiakon is lehetne segíteni valamennyit, de abban nagy rizikó lenne, hiszen egyre erősödik a munkaerőhiány, különösen, hogy majdcsak félmillióan kivándoroltak nyugatra a jobb megélhetés reményében.

- Angyal Sándor -