„Más igaza számomra nem igazság”

Akt.:
„Más igaza számomra nem igazság”
© Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Kürti László ötödik verseskötetét a napokban mutatták be a megyei könyvtárban.

– Nem szoktam verseket felolvasni, ez egy kötött, rettegett műfaj – mégis, amikor Laci megkeresett és először vettem kezembe a kötetét, azt éreztem, hogy ez a csávó ugyanolyan huncut, mint én. Észrevették már, hogy írók, költők mindig olyan szomorúak? Na, az első találkozásunkkor azonnal kiderült, hogy ő nem ilyen. Ott állt előttem egy vidám fickó, akivel könnyedén megtaláltam a közös hangot – fordult mosolyogva beszélgetőpartnere felé Trill Zsolt, akinek közreműködésével mutatta be ötödik, A csalásról című verseskötetét Kürti László.

Sokrétűek a versei

A mátészalkai költő elárulta: néhány évvel ezelőtt színészek segítségét kérte egy készülő hangoskönyvhöz, így ismerkedett meg a Jászai Mari-díjas művésszel is, akinek sikerült elérnie azt, amit korábban senkinek: Trill Zsolt előadásában úgy hatottak rá saját versei, mintha olvasóként találkozna azokkal. Ahogy fogalmazott, elementáris erővel taszították meg és zökkentették ki az újraértelmezett, megforgatott és megfontolt szavak.

„nagy karriert csinálhatnék veled, / ragyogó sikert a rajongásaidból. / kirakatmutatványt. lázálmos / luxus kurvaéletet, szűzzé piruló nagyhalált” – morzsolta a Címkézve sorait a művész, mire a szerző megjegyezte: ritkán használ csúnya szavakat, s csak akkor, ha megköveteli a vers. Inkább tartja magát filozofikus költőnek, gondolatait azonban igyekszik elrejteni a szövegeiben, amitől azok talán sokrétűbbé válnak – ezért érezheti magához közel a kétkezi melós és a többdiplomás olvasó is.

– Apám gyermekkoromtól szobafestőként dolgozott, talán soha egy könyvet nem vett a kezébe. Mégis, Beregszászban minden előadásunkat látta, s őszintén megmondta, szerinte működik-e majd a darab vagy sem. Három évvel a halála előtt egy díjnyertes ír művészfilmet néztünk a tévében. Nehéz műfaj, nem biztos, hogy értenie kellett volna, de sokkal könnyebben befogadta, mint én. Ezek a versek is így működnek: az egyszerű ember is képes magáénak érezni – mondta Trill Zsolt.
– Megvannak a szabályszerűségei annak, ahogy realizáljuk a világot. Ehhez a kötetekben adok egy opciót, ami ha nem tetszik, kidobod, ha pedig megérted, akkor valószínűleg egy bolygóról jöttünk.

A közönség elnézőbb

S hogy mennyi az igazság és mennyi a csalás akár az előbbiekben, akár az új kötetben?

– Más igazsága számomra nem igazság, csak a sajátom az, és egyik csalás sem zárja ki a másikat. A közönséget valószínűleg nem érdekli, ők elnézőbbek velem.
– Igyekszünk valami támpontot keresni olvasás közben – jegyezte meg Trill Zsolt –, fel-felmerül bennünk, hogy akkor most átvernek minket vagy sem… Bár én könnyen kérdezek, nincs itt a feleségem – nevetett a publikum felé mutatva a színművész.

– A szűkebb környezetem természetesen nehezebben kezeli a verseimet. A Próbatétel az, ami miatt még vagy már nem tagadtak ki, de voltak nagy cirkuszok abból, hogy mindent kipofázok. Persze, amikor írom, bennem is felmerül, hogy mit fognak ehhez szólni, de erősebb a dac, az akarat bennem. Volt olyan versem, amiről azt ígértem, nem jelenik meg sehol, aztán lehozták egy antológiában, viszont van olyan történet is, amiről hallgatni kellett volna. Ilyen az Anyám az irodalom áldozata is. Van az úgy, hogy a lelki maceráinkat évtizedekig forgatjuk magunkban. Aki nem alkotó, annak ezeket érdemes elfelejteni, míg a színésznek, írónak van esélye arra, hogy kijátssza, kiírja magából, hogy el tudja engedni. Hiszem, hogy megélés nélkül nincsen valamirevaló irodalom, sokszor irigyeltek azok az alkotók, akiknek rendezett volt a családi hátterük. Tény, hogy ha az ember nyakig van a „valamiben”, abból művészet már kiszólni is. Ha sikerül, a szöveg már elvégzi a feladatát. Azt képzelem, hogy el tudom mondani, mi van teveled, de ha tévedek, az az én dolgom.

– Szerencsés vagyok, mert ma már a jót közel tudom tartani, a rosszat pedig elhagyni, de el kellett jutnom addig, hogy ezt megengedhessem magamnak.

Szerelemből ír

Kürti László (születési nevén: Kovács László) 1976. november 29-én született Vásárosnaményban. Jelenleg tanárként dolgozik a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban. A Vörös Postakocsi folyóirat és a Partium szerkesztője, a Fiatal Írók Szövetségének, a József Attila Körnek, a Szépírók Társaságának, a Magyar Írószövetségnek tagja. Önálló kötetei: Félszavak (1999) (Kovács László néven), Akvárium (2003), Alkalmi otthonok (2007), Testi misék (2012), A csalásról (2017). A napokban a megyei könyvtárban bemutatott új kötete három és fél éve elkészült, de egy kiadóváltás miatt váratott a megjelenésre. „Nem akarom az érdemeimet előtérbe helyezni, nem alkudozom, mert szerelemből írok” – vallja.








hirdetés