Másfél órán át küzdött a hatalmas harcsával a nyíregyházi horgász

Akt.:
Sárvári Lajos és a harcsa
Sárvári Lajos és a harcsa - © Fotó: magánarchívum
Apagy, Nyíregyháza – A finom szerelék miatt nagyon óvatosnak és türelmesnek kellett lennie Sárvári Lajosnak.

Valószínűleg minden horgász olyan élményről álmodik, amelyet a napokban az apagyi Kenderáztató-tónál átélt a nyíregyházi Sárvári Lajos: 98 percen keresztül fárasztott egy 16,8 kilogrammos harcsát, mire a parton büszkén kézbe vehette.

Óvatosan, türelmesen

– A finom szerelékkel és a fee­der botommal pontyot és keszeget szerettem volna fogni január 7-én. A 10-es előkén 12-es horog volt, amire egy szem gumikukorica mellé két csontit is tűztem. Halliszt tartalmú etetőanyagot használtam – elevenítette fel az emlékeket lapunk kérésére Sárvári Lajos. – Reggel 8 óra körül két határozott húzást láttam a spiccen. Bevágtam, de a hal nem mozdult meg, nem indult el. Akkor már sejtettem, hogy harcsa lehet.

– Aztán mikor hirtelen megindult, 45–50 méter hosszú damil szaladt le az orsóról, cikázott jobbra-balra. Akkor már tudtam, hogy egy nagyobb halról van szó, de a finom szerelék miatt nagyon óvatosnak és türelmesnek kellett lennem, tulajdonképpen azt kellett megvárnom, hogy a hal teljesen elfáradjon ebben a küzdelemben. Éppen ezért nagyon lassan, szinte centiméterről centiméterre tekertem fel a damilt. Tudtam, ha lefekszik a tó aljára, már semmi esélyem sincs, ezért arra törekedtem, hogy mindig mozgásban tartsam a halat. Hol megállt, hol oldal­irányba ment, a környéken lévő horgászoknak ki kellett szedniük a készségüket. Volt segítségem, velem volt Lévai József és ifj. Fiola György, végül Gyuri szákolta meg a harcsát. Gondoltam, hogy egy nagyobb méretű példány lesz, de azt nem, hogy 16,8 kilogrammot nyom majd.

Barátok a vízparton

– Nyáron ezzel a finom szerelékkel esélyem sem lett volna kifogni, hiszen akkor vadabbul és erősebben harcolt volna. Fogtam már ebben a tóban 20-30-42 kilogrammos harcsákat is, de azokat harcsás szerelékkel. Ezt a halat a baráti társasággal fogjuk majd elfogyasztani – tette hozzá a fiatal horgász, aki 20-25 éve horgászik ezen a tavon, de csak 10 éve tagja az Apagy Horgászegyesületnek. Négy esztendősen tanult meg horgászni az édesapjától, akivel szintén az édesapa szerettette meg ezt a hobbit.

– Szeretem ezt a tavat, mert a környéke tiszta, rendezett, könnyen megközelíthető. Az állománnyal is elégedett vagyok, hiszen rendszeresen telepítenek. Tetszik az is, hogy kint van a természetben, nincsen körbe kerítve. S akkor még meg sem említettem azt a sok barátot, akiket a parton az elmúlt évtizedekben megismerhettem.

Fizikai, szellemi erőpróba

– A munka után szeretem az itteni csendet, nyugalmat. Kihívást jelent a természettel és a halakkal való küzdelem. Nincs két egyforma helyzet, mindig újabb és újabb megfejtésre váró rejtvény fogad. Ami csali jó az egyik nap, a másik nap már nem, változtatni kell napról napra, vagyis a horgászat fizikai és szellemi erőpróba is. Ezért szeretek versenyezni akár egyéniben, akár csapatban. A szüleimnek természetes a horgászat iránti szenvedélyem, de a feleségemnek először mindez furcsa volt. Aztán megbarátkozott a horgászattal, s ha ideje engedi, akkor most már el is kísér. Külföldön még nem horgásztam, de az idei nyárra az a terv a barátokkal és a családdal, hogy elmegyünk a Pó folyóhoz…

KM-MML








hirdetés