Másképp szólnak ma a harangok

Akt.:
Másképp szólnak ma a harangok
© Forrás: Getty Images
Üzletet sem ajánlott fel senki, hogy esetleg jó pénzért lenne itt néhány szekér, élelem és takarmány a könnyebb haladáshoz – merthogy egy háborúban nyerészkedni is lehet, nem csak elpusztulni (ahogy tudták ezt akkoriban a „jó” velencei hajósok). Nyéki Zsolt jegyzete.

Ma délben kicsit másképp szólnak a harangok. Arra emlékeztetnek, hogy 1456-ban ezen a napon egész Európa ujjongva lélegezhetett fel, mert Hunyadi János és serege Nándorfehérvárnál (a mai Belgrádnál) nagyszerű győzelmet aratott a kontinensre törő oszmán áradat fölött.

A szultán igazi célpontja nem a Magyar Királyság déli bástyája volt. A fáma szerint II. Mehmed itt csupán a reggeli kávéját akarta elkortyolni, Budán is csak egy ebédre állt volna meg, hanem a vacsora… Azt már Bécsben kívánta elfogyasztani, ám nem álltak félre az útjából, hiába járt előtte a világ akkori legerősebb hadserege. A semlegesség, a titkos paktum nem volt gyakorlat Európának ezen a táján; üzletet sem ajánlott fel senki, hogy esetleg jó pénzért lenne itt néhány szekér, élelem és takarmány a könnyebb haladáshoz – merthogy egy háborúban nyerészkedni is lehet, nem csak elpusztulni… (ahogy tudták ezt akkoriban a „jó” velencei hajósok).

Hunyadi és a soknemzetiségű királyságból kereszteseket egy zászló alá toborzó Kapisztrán János nem alkudozott, hanem szembe ment a túlerővel, miközben Európától, pontosabban a pápától egy imabullára tellett. III. Callixtus rendeletére délben megkongatták a harangokat, ezzel kérve a hívőket, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen élet-halál harcot vívnak, a kontinensért is. A diadalhoz ettől azért többre volt szükség, de nincsenek illúzióim afelől, hogy a magát fejlettnek tartó nyugati világban vajon hányan is kötik a déli harangszót hozzánk, a magyarokhoz és az együtt harcoló többi nemzet közös áldozatához. A harangzúgás Kelet-Közép-Európa kiszolgáltatottságára, mint a történelem során annyiszor ismétlődő helyzetre, jelenségre is emlékeztet. Háborúban és békeidőben egyaránt.

A tudományos levezetések után előbb-utóbb valakinek utólag is vállalnia kell a felelősséget például a vasfüggönyért, mely szivarfüstös jaltai térképrajzolgatással zárta be a kapukat a demokráciáról álmodozó, de a vörös diktatúra ölébe dobott országok előtt. Ez már a távoli múlt, de nehéz megmagyarázni az olyan, nagyon is közeli cserbenhagyást, mint a srebrenicai mészárlás, melyet NATO-szintű parancsra néztek végig tétlenül holland békefenntartók. Szomorú szembesülés, hogy az emberi élet a Balkánon, a déli peremvidéken stratégiai kérdés, más érdekek alá rendelt mérlegelés tárgya lehet. A nézőpontok és relativitások elve semmiképp sem erősíti Európa nagy közösségének kötelékét.

– Nyéki Zsolt –








hirdetés