Mint a mesében: hóesésben

Major Máté egy magaslesen
Major Máté egy magaslesen
Jármi – Ha egy újságíró egy vadásszal szeretne beszélgetni, akkor ne az esti órákban tegye. A Jármiban élő Major Mátét e sorok írója ugyanis hétfőn sötétedés után kereste, csakhogy kiderült, a fiatal vadász egy magaslesen a vadakat várta, nem pedig a telefonhívást.

A másnap délelőtti beszélgetésen természetesen először az előző esti vadászat került szóba.

Már kis óvodásként

– Eredetileg rókára szerettem volna vadászni Bartha Gergő barátommal, hiszen a frissen leesett hóban jól látszanak a nyomok, de aztán hallottuk a vadásztársaktól, hogy sokkal fontosabb lenne a határban lévő vaddisznók elejtése. Így aztán hétfőn este öten ültünk fel öt lesre, s vártuk az állatokat. Hallottuk is őket, amint kijöttek egy akácosból, de valószínűleg szagot fogtak, ugyanis számunkra nem volt kedvező a szélirány. Végül egyet sem sikerült elejtenünk – mesélte Máté, akihez a következő kérdés így szólt: Hogyan lesz valaki huszonegy évesen vadász?

– Mindkét nagyapám vadász volt, valószínűleg én örököltem a szenvedélyüket, mert sem édesapámat, sem a bátyámat nem érdekli ez a hobbi. Sajnos, az egyik nagyapám még a születésem előtt meghalt, a másikra kisgyermekkoromból vannak homályos emlékeim, de a szüleim sokat meséltek róluk. Már óvodás koromban azt hajtogattam, hogy vadász szeretnék lenni. Nagyon szeretem az erdőt, a természetet; amikor tehetem, kint vagyok a szabadban – emlékezett vissza a kezdetekre.

– Ezek után természetes volt, hogy amint betöltöttem a 18. évemet, levizsgáztam, fegyvert vettem. Kezdetben meghívás révén vettem részt vadászatokon, tavaly ősszel pedig tagja lettem a Batizi Pócsi Mihály Vadásztársaságnak.

A vadásztársaság 2017 utolsó napján nyúlvadászatot rendezett. A dátum egyben a mezei nyúl vadászati szezonjának az utolsó napja is volt, így Máténak mindenképpen el kellett ejtenie egyet, ha nem akarta, hogy majd egy évet várjon a tapsifüles következő vadászatáig. A fegyverét akkor vette, amikor tagja lett a vadásztársaságnak, így a puska avatása egybeesett a nyúlvadászattal.

A nagy magyar ötös

– Emlékezetes marad számomra ez a nyúlvadászat. Nemcsak azért, mert végül elejtettem egyet, s így felavattak nyúlvadásszá, hanem azért is, mert a vadászat végére havazni kezdett, gyönyörű volt a táj, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mivel vallom, hogy aki meglőtte a nyulat, az nyúzza is meg, magam álltam neki ennek a munkának. Nem jelentett gondot, mert korábban hajtóként kompetenciába gyakran kaptam nyulat, s azokat is én dolgoztam fel.

Mi lehet vajon egy fiatal vadász álma?

– Álmom, hogy meglőjem a nagy magyar ötöst, vagyis a Magyarországon található öt nagyvad – a gímszarvas, a dámszarvas, a muflon, a vaddisznó, az őz – egy-egy példányát. A közelmúltban dámszarvast már sikerült terítékre hoznom, de a többi négy még nagy kihívást jelent.

M. Magyar László


A vad szeretete, tisztelete

Végül arra kérdeztünk rá, miben rejlik a természet varázsa.

– Számomra a kikapcsolódást az erdő, a természet jelenti. Mint említettem, gyermekkori álmom volt, hogy vadász legyek, de ez magába foglalja a vadak iránti szeretetet és tiszteletet is. Télen etetjük a vadakat, gondozzuk őket. Amikor tehetem, kint vagyok a természetben. Nagyon sok esetben puska nélkül indulok el, s gyönyörködöm az állatokban, figyelem a természet megannyi titkát.



Mátészalka.
SZON.HU






hirdetés