Nem adtuk fel! Pindi megtalálta a Tiszában eltűnt mátészalkai tanárnőt Bő két hét után került elő a Tiszában eltűnt mátészalkai tanárnő, holott az elmúlt héten még kilátástalan volt a kutatók helyzete. A keresés nehézségeiről, az embertelen körülményekről Szabó Csaba, a SONAR búvárcsoport vezetője mesélt a Szabolcs Online-nak.
SZON: Mitől volt ez a keresés nehezebb, mint az eddigiek?
Szabó Csaba – Nem lett volna szükségünk ennyi időre, ha megvan az a halradarunk, amire most gyűjtünk! Amikor a múltkor kérdeztek, azt mondtam, tűt keresünk a szénakazalban. Most úgy érzem, akkor nem túloztam. Hiába merültek a kutató búvárok újra és újra, a tapogató kezek nem találták a Tiszába veszett tanárnőt, mert a test jóval lejjebb sodródott. A szemtanúk első elmondásából következtettünk, hogy a híd után legfeljebb 400 méteren belül megtaláljuk, mivel az említett helyen egy „langó”, visszaforgó rész van a folyóban. Pindi kutyánk és én a felszínen, a búvárok pedig a mélyben kutattak. Mivel Pindi nem jelzett, így eleve nem sok esélyt láttunk arra, hogy a testet megtalálhatjuk, de szerettünk volna minden lehetőséget kizárni. Aztán múlt héten sajnos időjárási és anyagi okokból fel kellett függesztenünk a kutatást.
SZON: Hogyan sikerült mégis folytatni a kutatást?
Szabó Csaba: – A hét elején fordulat következett be a kutatásban. A mátészalkai és a vásárosnaményi vízirendőrség parancsnokaival, Bakos Olivér alezredes és Gere István százados urakkal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot az ügyben, s mivel a tanárnő ismerőse gyűjtést szerveztek, folytatni tudtuk a kutatást. Így újra kimentünk a helyszínre, és meghallgattunk egy szemtanút, akinek az elmondása szerint a tanárnő a bal parttól mintegy 30 méterre sodródott. Elhatároztam, hogy a vízben úszva én is ezt teszem majd, mintegy lemodellezve az esetet.
Péntek reggel a Csengeri „Szent Flórián” Tűzoltó és Vízimentő Egyesület emberei és a mi egyesületünk indult keresni, hat emberrel, két motorcsónakkal és persze Pindivel. Én a vízzel sodortattam magamat, a társam, Varga Dániel a csónakkal követett, Homoki Attila és a rendőrök a hídról figyeltek és irányítottak. A körülbelül két kilométer, amit lebegve tettem meg, egy örökkévalóságnak tűnt a hideg vízben. Átfagytam, de megérte, mert kiderült, hogy a test nagy valószínűséggel a fősodrásba került. Ezután a két csónakkal a folyó két oldalát kutattuk át, a csengeri vízimentők a kevésbé, mi pedig a jobban „akadós” helyeket. Pár kilométerrel az Aranyosapátinál lévő komplejáró előtt vízbe dőlt fák mellett mentünk el, amikor Pindi kutyánk jelzett. Visszafordulva átkutattuk a területet, és a víz alatt 20-30 centivel megtaláltuk a testet egy fa gyökereinél.
Nézze meg a videót a képre kattintva!
SZON: Mennyire nehéz a búvárcsoport élete?
Szabó Csaba -A vízirendőrökkel együtt folyamatos kampányokat tartunk, amelyekkel azért küzdünk, hogy ne forduljanak elő ilyen és ehhez hasonló tragédiák, de sajnos azt kell mondanom, szükség van a munkánkra. Félünk azonban, hiszen Pindi kutyánk sem lesz örökké, és nem hiszem, hogy hamar találunk még egy ilyen tehetséges és hatékonyan kutató kutyát.
Példa értékű volt az összefogás, ahogyan a tanárnő igazgatója és kollegái megmozdultak, és anyagilag is támogatták a kutatást. Az eset kapcsán ismét felmerült egy nagy teljesítményű halradar beszerzésének igénye. Ha nem kellene arra várnunk, hogy a test olyan állapotba kerüljön, hogy Pindi már jelezhesse, hanem a radar segítségével megtalálnánk és búváraink felhoznák, sokkal gyorsabbak és eredményesebbek lehetnének a kutatásokban. Így azonban az anyagi lehetőségeink folyamatos gátat szabnak a munkánknak. Kevesen tudják, hogy az egyesületünk önkéntesei fizetés nélkül végzik munkájukat, s embertelen körülmények között keresik eltűnt embertársainkat. Rengeteg gyakorlással és anyagi áldozattal érték el azt a szintet, ami ezeknek a kutatásoknak a végrehajtásához szükséges. Anyagi lehetőségeink azonban végesek. Szükségünk van további támogatókra, várjuk az 1 %-os felajánlásokat és cégeket is szívesen fogadnánk támogatóink sorába. Önkéntes munkatársakra is nagy szükség lenne, nemcsak a kutató munkában, hanem szervezetünk titkári munkáinak elvégzéséhez is. A búvárcsoportunk oldalán erről persze bővebb információkat is találnak az érdeklődők, viszont így a beszélgetés végén engedje meg, hogy külön köszönetet mondjak a kutatásban való közreműködést a csengeri vizimentőknek.
-M.I.-