A mátészalkai szurkolók Jóllehet, a szatmáriak teljesítményét aligha érheti kritika, elvégre újoncként a negyedik helyre tornázták fel magukat. Ráadásul a patinás egylet megjárta a pokol legmélyebb bugyrát: a legalacsonyabb szintről, vagyis a megy háromból kapaszkodott vissza.
A tartozás azonban nem marad következmények nélkül, fordulónként egy pontot vonnak le a Virovecz Pál vezényelte legénységtől mindaddig, ami nem egyenlíti ki a számlát. Eme szankció május 31-ig érvényes, amennyiben a felszólításra sem teremti elő a szükséges összeget a Mátészalka – kizárják, egyben visszasorolják a legalacsonyabb osztályba. Vagyis, mindent kezdhetnek előröl, akárcsak három esztendeje.
– Az MMTK berkein belül hét szakosztály működik, közülük három komoly nehézségekkel küszködik: nevezetesen az egyaránt az NB II-ben játszó női és férfi kézilabázók, illetve a labdarúgócsapat – merült a részletekbe Fülöp István, egyesületi elnök. – A szalkai sportot az elmúlt időszakban évente csaknem húsz millió forinttal támogatta a város, ami jelen gazdasági helyzetben, az ismert gondok hatására felére csökkent A legfőbb baj az, hogy ebből idén még egy fillért sem kaptunk, holott május közepén járunk! A vállalkozóktól szerény összegekre számíthatunk, lehetőségeik ennyit engednek, a környéken üzemelő multinacionális cégektől viszont még ennyi segítségben sem bízhatunk, eddig legalábbis egy vasat sem adtak. Így süllyedtünk odáig, hogy a létünk forog veszélyben!
Pillanatnyilag nem tudjuk befizetni a 340 000 forintos játékvezetői díjat, mert egyszerűen nincs rá pénzünk. Megértjük a problémákat, nem lázadozunk, ugyanakkor egy kilencvenkét éves sportegyesület nem juthat ebek harmincadjára, ez merem remélni, nem senkinek állhat érdekében.
- Koncz Tibor -