Még ízlelgetni kell a szavakat: főtábla, Wimbledon

Fucsovics Márton útja Ilkleyből vezetett Wimbledonba
Fucsovics Márton útja Ilkleyből vezetett Wimbledonba - © Fotó: ATP Challenger
Nyíregyháza – Megnyerte profi pályafutása negyedik ATP-challengerversenyét, abból kettőt három héten belül. Fucsovics Márton cserében karrierje legjobb helyezését könyvelheti el hétfőtől a világranglistán (107.), némi „aprót” is zsebre vághatott (egész pontosan bruttó 18 290 eurót, mintegy 5,7 millió forintot), de ami talán a legsúlyosabb következmény, hogy az ilkley-i viadal győzteseként szabadkártyát harcolt ki magának a wimbledoni Grand Slam-torna főtáblájára. Interjú Fucsovics Mártonnal.

És lehet legyinteni, hogy a múlt heti legyőzöttek között volt 396., meg 438. helyezett is, azt azért ne feledjük, hogy őket sem a szél fújta be a negyeddöntőbe vagy a fináléba, és Marci azért felülmúlta az első kiemeltet (Victor Estrella Burgos), a tavaly Wimbledonban a harmadik körben a világelső Andy Murray által búcsúztatott teniszezőt (John Millman) vagy éppen az idén már Roger Federert is legyőző riválisát (Jevgenyij Donszkoj).

Párizsban, amikor a selejtező második fordulójában veszített Stefano Napolitano ellen, és tizenhat per egyre alakult a megvívott és sikeresen befejezett Grand Slam-selejtezőinek aránya, nagyon maga alá került. Azóta három héten belül két challengerversenyt nyert, két különböző borításon. Honnan vette az erőt?

Fucsovics Márton: Egyrészt bíztam magamban, mert egy ideje már jól játszom. Hoztunk egy döntést, hogy irány Vicenza, ahol jól alakultak a dolgaim, és az önbizalmamnak jót tett az ott aratott tornagyőzelem.

Az pedig tudatosan felépített programnak tűnt, hogy két füvespályás tornát is beiktattak Wimbledon előtt.

Fucsovics Márton: Igen, edzőmmel, Sávolt Attilával úgy döntöttünk, hogy hosszabb lesz az idei füves pályás szezonom, ezért indultam el már Stuttgartban, ahol sikerrel megvívtam a selejtezőt, kár, hogy a főtáblán nem tudtam menni még egy kört. Aztán jöttünk át Ilkley-be, úgy gondoltuk, hogy a wimbledoni selejtező előtt éppen ideális lesz ez a challengerverseny. Azt nézegettük, hogy hanyadik kiemelt lehetek a selejtezőben, és a családom is úgy érkezett Londonba, hogy a kvalifikációban lássanak játszani. Aztán az élet átírta a forgatókönyvet, hiszen a tornagyőzelmem szabadkártyát ért a wimbledoni főtáblára. Hú, azért ezeket a szavakat még ízlelgetnem kell.

A nagy tét miatt is volt nehéz kiszerválni az utolsó gémet az Alex Bolt elleni fináléban?

Fucsovics Márton: Az én esetemben ennek különös jelentősége volt, hiszen mostanában jártam úgy, hogy az utolsó gémet nem tudtam abszolválni adogatóként. Ilyenkor van rajtad egyfajta nyomás, az ellenfél is küzd, és Bolt a meccsnek abban a periódusában jól is játszott. Azért nagy nehezen, a negyven semmi utáni ötödik meccslabdámat csak értékesítettem, úgy, hogy közben bréklabdát is kellett hárítanom.

Győztesként úgy hanyatt vágta magát, ahogy azt Rafael Nadaltól láttuk már tízszer is, Párizsban. Őt akarta utánozni?

Fucsovics Márton: Így csinálják a nagyok, nem? Az igazság azonban az, hogy nagy feszültségtől szabadultam meg, hiszen én már akkor tudtam azt, amit nem vertem nagydobra, hogy wimbledoni szabadkártyát kap a tornagyőztes. Meg aztán életem eddigi legjelentősebb trófeájával gazdagodtam, ilyen értékszámú versenyt még nem nyertem. Azt hiszem, volt minek örülni.

És nem baj, hogy kedden nem kell pályára lépnie Roehamptonban, a wimbledoni selejtezők helyszínén.

Fucsovics Márton: Nem bizony, hiszen az Ilkleyben lejátszott öt meccs után négy órát vonatoztam Londonba, így fáradtan kellett volna játszanom, és újabb három meccset nyerni a főtáblára jutáshoz. A vicenzai tornagyőzelmem után hasonló volt a helyzet, és akkor két nap múlva ki is kaptam Prostejovban a kétszázon kívüli argentin Marcelo Arevalótól.

Hét éve nyert juniorként Wimbledonban, azóta ötször is próbálkozott a főtáblára jutással. Igaz, hogy mégsem járt 2010 óta a szentélyben?

Fucsovics Márton: Nem, mert a wimbledoni az egyedüli Grand Slam-verseny, amelynek a selejtezőit nem a főtáblás helyszínen rendezik, így is óvva a füvet a kikopástól. Már alig várom, hogy újra betegyem a lábam a wimbledoni teniszklubba, megkeresem majd a dicsőségfalat, ahová junior győztesként felkerült a nevem, majd edzek a bajnokságnak helyet adó pályákon. Magam is úgy érzem, hogy ennek a versenynek van a legnagyobb presztízse a világon, nincs ezt mivel magyarázni, Wimbledon, az Wimbledon.

Eddig a selejtezők előtt kellett rákérdezni arra, ami most a jövő héten rajtoló főtáblás küzdelmek előtt aktuális: milyen az álomsorsolás? Az első körben verhető ellenfélre vágyik, vagy olyanra, aki ellen garantáltan a centerpályán játszana a világ szeme előtt?

Fucsovics Márton: Már beszéltünk arról Sávolt Attilával, hogy az első fordulóban még kaphatok olyan salakspecialistát, aki ellen lehet reális esélyem. Úgyhogy elsőre inkább jöjjön egy verhető, a világsztárok ráérnek később is…


Tizenöt éves londoni átok

A tavalyi US Open-főtáblával is Sávolt Attila rekordját döntötte meg Fucsovics Márton, hiszen előtte edzője volt az utolsó magyar férfi, aki 2003-ban a Roland Garroson Grand Slam-főtáblán szerepelt. Marci előtt ugyancsak Sávolt volt az utolsó férfiteniszezőnk, aki a wimbledoni főtáblán játszhatott, még 2002-ben. Vagyis éppen tizenöt éves átok tört meg.
„Azt hiszem, ezek miatt nem féltékeny rám Attila – mosolygott Fucsovics Marci.


Wimbledoni szabadkártyát is ért a siker

Fucsovics Márton élete legrangosabb trófeájával a rangsor 107.-je és Grand Slam-főtáblás lett.








hirdetés