Meg kell próbálni lebontani a falakat

Mozgással színesítették az állatparki sétát: Rostás Mónika kosárra dobott
Mozgással színesítették az állatparki sétát: Rostás Mónika kosárra dobott - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Nem hétköznapi az élet halmozottan sérülttel egy családban.


Közel háromezer fogyatékkal élő gyerek és felnőtt kapott meghívást a Nyíregyházi Állatparkba. Hétfőn rendezték meg az „Ez a mi napunk” a sérült emberek napját. A részvevők szórakoztak, pihentek, a szülők tapasztalatot cseréltek, az akció célja a társadalmi érzékenyítés is volt. – A családok hajlamosak a bezárkózásra, szeparálódásra, meg kell őket mozgatni, aktivizálni, hiszen a közösségi élmény egyben tapasztalatszerzés is számukra – mondta dr. Szabó Béláné, az ÉFOÉSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke.

Zenés tornával mozgatták meg a Nyíregyházi Állatpark előtt gyülekező tömeget hétfőn, az „Ez a mi napunk” sérült emberek napján. Hogyan tölthetik el hasznosan szabadidejüket a fogyatékkal élők, és hogyan kerülhetnek közelebb a környezetvédelemhez, a rendezvény kapcsán az ÉFOÉSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete ezekre a kérdésekre fókuszált.

Az érintettek, a város és a megye vezetői megköszönték a Nyíregyházi Állatpark nemes felajánlását, ugyanis ingyen mehetett be mind a háromezer meghívott. Gajdos László igazgató, szívélyesen fogadta a vendégeket.

– Az idén határon túlról is érkeztek a közösségi programra. Köszönet azért, hogy a családok minden tagja eljöhetett az országosan is nagy hírű, újabbnál-újabb attrakciókkal előrukkoló állatparkba – jegyezte meg dr. Polgári András a kormányhivatal főigazgatója.

– A többségi társadalomnak is törekednie kell arra, hogy a sérült embertársainknak sikerüljön megtalálniuk a helyüket a világban – emelte ki köszöntőjében Seszták Oszkár a megyei közgyűlés elnöke, s Jászai Menyhért Nyíregyháza alpolgármestere is jó szórakozást kívánt a naphoz.

A gyerekek produkciói után kinyílt a nagy kapu, a park területén hamar szétszéledt a tömeg, és a pihenésé lett a főszerep. Természetes, hogy pillanatok alatt a rekreáció szerves része lett a szülők és pedagógusok egymás közti kötetlen beszélgetése és a tapasztalatcsere.

Életszerű tapasztalatszerzés

– Mit jelent ennek a közösségnek a mai nap? Nagyon sokat, mert sajnos vannak olyan intézmények, ahonnan csak igen ritkán tudnak kimozdulni, ennek egyszerűen fizikai gátjai vannak – mutatott a kerekesszékben ülőkre dr. Szabó Béláné, az ÉFOÉSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesület elnöke.

– Nehéz bekapcsolni a mindennapi élet vérkeringésébe őket, elsősorban a szülőket kell meggyőzni, hogy vigyék bátran közösségbe a gyerekeket. Előfordul, hogy kimondottan azt szeretnék, az utazó gyógypedagógus házhoz menjen, holott az az életszerű, és tapasztalatszerzésre alkalmas, ha a fogyatékkal élő fiatal utazik hozzánk, és mi ellátjuk, tanítjuk.

– Az iskolákban, a gyerekek körében könnyebb az elfogadás, legalábbis egy ideig nem foglalkoznak a különbségekkel, később is elsősorban a tanulmányi eredményekben, haladási tempóban veszik észre az eltéréseket. A közép-és súlyosan fogyatékos gyerekek speciális oktatásba kerülnek, az enyhén értelmi fogyatékosok és az autisták közül is sokan visszajönnek hozzánk, ha nem megy a normál iskolákba beilleszkedés, nálunk folytatják a fejlesztő órákat – mondta el az ernyőszervezet elnöke, aki szerint a gyerekek mellett a szülők támogatása elodázhatatlan.

Elfogadni, megérteni, szeretni

– Szerencsésnek érzem magam, a férjem mindenben a támaszom, és sokat segít Bálint gondozásában egészséges testvére. Bálint 20 éves, genetikai okok miatt született értelmi fogyatékkal. A legnehezebb elfogadni, és „rábólintani”, hogy sajnos, mi másként élünk, mint egy átlagos család – mondta el Furkó Mihályné.

– Talán ma valamivel jobb a helyzet, mint 20 évvel ezelőtt, amikor nem tudtuk, hová vigyük a gyereket, kitől kaphatunk segítséget. A korai fejlesztés, az úszás, a gyógytorna a gondoskodás alapja, de a szülők is támogatást igényelnek – mondta az édesanya.

– A kirekesztés nem megfelelő kifejezés, mert észrevétlenül egy láthatatlan fal épül fel a fogyatékkal élő gyereket nevelő család körül, amit később csak súlyos erőfeszítések árán lehet lebontani.

A tapasztalatom szerint a társadalom 99 százaléka elutasító, ha kimondom egy állásinterjún, hogy sérült gyerekem van, 4 órába sem vesznek fel, valójában a lelkiismeretem sem engedné meg, hogy dolgozzak, nem bíznám rá idegenekre Bálintot – tette hozzá Furkó Mihályné.

Több odafigyelést várnak el

– Akadálymentesítésben, a gyógyászati segédeszközök támogatásában vannak hiányosságok. A fiam 15 éves, halmozottan sérült, a „közgyógyra” felírt pelenkamennyiség alapján napi háromszor tehetném tisztába, inkább saját pénzből megveszem a szükséges mennyiséget – jegyezte meg a nagyhalászi Kovácsné Németh Viktória, s hozzáfűzte: a mozgatásukhoz, fürdetésükhöz szükséges speciális eszközök irreálisan drágák. A modern fogyatékosságügyben jelentős szemléletváltás történt: a fogyatékkal élő, halmozottan sérült embereket nem a többségi társadalom jótékonykodására szoruló egyénnek, hanem a társadalom egyenrangú és egyenértékű tagjának tekintik, közöttük vannak, akik állapotukhoz mérten aktív, estenként önálló életet is élhetnek.

Ha kilépnek az oktatásból, a nappali ellátásban egyfajta védőháló borul rájuk, tehermentesülnek a családok, megoldott a napközbeni felügyelet, és az intézményes keretek közötti képesség- és készségfejlesztés, a közösségi lét segítheti a szülőkről való leválását. A gondok egy ideig megoldódhatnak, de a szülők belegondolni sem mernek: mi lesz sérült gyerekeikkel, ha ők már nem lesznek – mondták.

KO








hirdetés