A barátaimmal, Heinlen Tivadarral és Harman Lászlóval közös érdeklődési körünk volt: a rádiózás. Az 1956. október 23-ai eseményeket otthon, a „beszélő dobozból” ismertük meg. Miskolcon éltem akkor.
Október 24-én este a városban kisebb tüntetést láttunk, hallottuk, hogy az egyetemvárosban is hasonló megmozdulások vannak. Szovjet csapatok vonultak át a városon, a felvonulók igyekeztek feltartóztatni őket.
Másnap láttuk, hogy több helyen gyülekeznek az emberek, hazafias jelszavakat kiabálnak, és a zászlókból kivágták a címereket. Elmentünk a Petőfi szobornál lévő tüntetésre. Délután is sokan voltak az utcákon, a csillagok lekerültek a középületekről. Az emberek kiabáltak, hogy adjanak fegyvert, mert Budapestre akarnak menni, segíteni a forradalmároknak.
Ha maradunk, meghalunk
Október 26-án reggel ismét találkoztunk az Ady-hídnál. Az emberek gyülekeztek, a megyei rendőrkapitányság elé vonultunk, ahol követelték a letartóztatottak szabadon engedését. Mi az épülettel szemben, a laktanya kerítéséhez, majd a rendőrségi főkapu közelébe mentünk. Ez volt a szerencsénk, mert így kikerültünk a lövöldözés látószögéből. Ha az előző helyünkön maradunk, sebesültek vagy halottak lettünk volna.
Hallottuk, hogy az állomáson lefegyverezték az ávósokat és a rendőröket. A tömeg újból a megyei rendőrkapitányság elé vonult, később mondta a rádió, hogy közel negyvenezren voltunk. Újból elkezdődött az épületből a lövöldözés, de már a forradalmároknak is volt fegyverük, az épületben lévők végül kitűzték a fehér zászlót, megadták magukat.
Egy felnőtt ismerősünk kérésére november 4-éig felváltva figyeltük a szovjet alakulatok mozgását a Pingyomon. Főleg magyar katonai teherautókat láttunk, akik az élelmiszert hordták az oroszoknak. November 4-én a szovjetek bevonultak Miskolcra, az egyetemvárost támadták tankokkal és egyéb járművekkel.
Ennivalót vittünk nekik
November közepén ismerősöktől hallottuk, hogy a forradalmárok egy része és az egyetemisták egy csoportja a fehérkőlápai turistaházba és környékére menekült. Ennivalót vittünk az ott lévő forradalmároknak. Az utolsó tüntetés, amin részt vettünk, december 10-én, az Állami Biztosító előtt volt, ahol sokan megsérültek.
Édesapám mindig azt mondta, ezt a forradalmat a magyar nép nem nyerhette volna meg, mert az orosz és amerikai egyezmények tiltották.
– Csabai János, Tiszadada –
A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .