Meggyónt a pápa

Ilyen se volt még a történelemben: meggyónt a világ előtt a pápa! A Vatikán feje a „Kegyelem az Isten neve” című legújabb kötetében arról ír, hogy ő cseppet sem olyan ártatlan, mint azt sokan gondolnák. Bár jómagam reformátusként láttam meg a napvilágot, tiszteletben tartom a katolikus hívők vallásosságát. Kiváltképp elismeréssel gondolok Ferenc pápára, a puritán emberre, a szegények, az elesettek segítőjére. Az említett könyvében arról is beszél, hogy olyan súlyos bűnök terhelik, amelyek miatt neki is börtönben lenne a helye. Angyal Sándor írása.


Jesszusom, Teremtőm, hová jutott ez a drága ember, aki a Vatikánban is szegényes körülmények között él, s nem jár páncélozott autókon, annál inkább autóbuszon vagy gyalogosan. Bizonyára így jutott el több börtönlátogatásra is. Ilyen alkalmakkor szokta mondani Őszentsége: „Nekem kellene itt lennem, mert megérdemlem. Én is elkövethettem volna azt, amit ők, semmiképp nem vagyok jobb náluk”. Tavaly a pápa Philadelphiában járva is elment a rabok közé, ahol felháborodva konstatálta, hogy többen csak azért vannak a börtönben, mert nincs pénzük óvadékra, miközben még tárgyalásuk sem volt.

Ha egyszer alkalmam nyílna találkozni a pápával, igyekeznék megnyugtatni, hogy az ő tapasztalatai igazak ugyan, de bizony mi mostanában elég sok esetről hallunk, amikor egyik vagy másik „felebarátunk” milliárdokat vesz el a közösből, lenyúlja a kisemberek nyugdíját, milliókért vásárol földet a szépségiparban dolgozó feleségének, esetleg fillérekért juttatja szép helyen lévő többszobás ingatlanhoz a barátját. És láss csodát, drága pápánk, ezek az urak még közel sem kerülnek azokhoz a börtönökhöz, el sem ítélik többségüket, s bár futná nekik óvadékra, még ezt is megspórolják. Úgyhogy, tessék megnyugodni, ezek mellett Ön labdába se rúgna, bár úgy tudom, szeretni tetszik a focit.

– Angyal Sándor –








hirdetés