Meggyőződnek megyénk biztonságáról

Meggyőződnek megyénk biztonságáról
© Fotó: Hoványi Péter
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Rendhagyó vízügyi ellenőrzésre kísértük el a szakembereket a Felső-Tisza mentén.

Békeidőnek hívják a vízügyesek azokat az időszakokat, amikor nem kell védekezniük. Feladatuk az emberi életek és javak védelme, ezért ilyenkor sem lazíthatnak, vezetőik pedig rendszeres szemléken győződnek meg a „sereg” felkészültségéről, a védvonalak állapotáról.

Ezekben a napokban vízügyes szakemberek járják a töltéseket, csatornákat a katasztrófavédelem, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és más érintett szervek képviselőivel. A Magosliget és Olcsvaapáti közötti szakasz bejárásához megyénk nemrég kinevezett kormánymegbízottja, Román István is csatlakozott. Első ízben vett részt efféle eseményen mint a megyei védelmi bizottság elnöke, azonban ahogy az indítótájékoztatón, a tiszabecsi védelmi központban elmondta: nem ismeretlen számára az ágazat.

– Szabolcs-Szatmár-Beregben 47 milliárd forint jut vízügyi fejlesztésekre; a legfontosabb a harmadik árapasztó tározó, a Tisza-Túr-közi megépítése, amire még ebben a ciklusban sor kerül – emelte ki a kormánymegbízott.

Bodnár Gáspár hangsúlyozta: az idei védmű-felülvizsgálat rendhagyó, mivel hazánk árvízveszélynek leginkább kitett térségében, az ukrán határ mellett nagyarányú töltésfejlesztés folyik, s emellett a védképesség folyamatos biztosítása komoly pluszfeladatot jelent. – A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a szemlesorozat végére, közel 600 kilométer töltés- és több mint 3100 kilométer csatornaszakaszt bejárva mintegy kétszáz feladatot fogalmazunk majd meg, ezek jelentik a következő terv alapját – tette hozzá a ­FETIVIZIG igazgatója.

Építkezések Uszkán

A felülvizsgálat Magosligeten kezdődött: a Batár patak töltésére kanyarodva hagytuk el az elsőt a többtucatnyi behajtani tilos (kivéve ­FETIVIZIG járművei) tábla közül, s hamarosan feltűntek az első földmunkagépek is.

Az uszkai gátőrtelepen Ignác Imre gátőr szóban és írásban jelentett az éves tevékenységéről, majd a bizottság két látványos munkáról tájékozódott: új árvízi támfal készül ott, ahol a település közelsége miatt nincs elég hely a földműnek, néhány száz méterrel arrébb pedig ideiglenes gát épül, amely garantálja a biztonságot a zsilip átépítésének idejére.

A tiszabecsi határállomáson ezúttal keresztben haladtunk át, s meg sem álltunk a vízmérceállomásig. A folyamatban lévő munkák eredményeképp itt 170 centiméterrel lesz magasabb a töltés, folyószabályozásra is sor kerül, s már vannak elképzelések arra is, miként lehetne felfogni a folyó szállította, hatalmas mennyiségű hulladékot, mielőtt szétterülne az országban.

Róka, vakond, vaddisznó

Manapság a gátőröknek annyi feladatuk van, hogy kerékpárral képtelenek lennének ellátni, ezért a közelmúltban motorkerékpárokat kaptak, ezek közül az egyikkel érkezett Lőrincz László megbízott gátőr a Palád–Csécsei-zsiliphez a bizottság fogadására.

A tiszakóródi Túr-bukónál tett rövid látogatás után a szatmárcsekei gátőrház következett. Korpás Miklós portáján fenntartógépek sorakoznak: az erdészeti zúzóval felszerelt John Deere-nek a csatornafenntartásban veszik jó hasznát, de megtalálhatók itt azok a szerkezetek is, amelyekkel a földutakat tartják karban, hogy veszélyhelyzetben zökkentőmentes legyen a töltések megközelítése. A gátőr eredeti szakmája asztalos; négyfős, közfoglalkoztatottakból álló brigádjával az elmúlt időszakban a sonkádi, az olcsvaapáti, a tisztabereki és a kishódosi gátőrházak felújításán is dolgoztak.

– A védművek nem olyanok, mint a közutak; itt nem lehet kitenni egy 30-as táblát hiba esetén, mindennek százszázalékosnak kell lennie – foglalta össze hivatása lényegét Korpás Miklós.

A nagyari őrháznál Bánóczi Lajos fogadta a bizottságot; jelentésében a rókákat, vakondokat és vaddisznókat emelte ki, ezek az állatok ugyanis hajlamosak meg­gyengíteni a védvonalakat, folyamatosan feladatot adva a vízügyi dolgozóknak. A szakember ugyanakkor jó hírekről is beszámolhatott. – Ha valaki, a gátőr sokat járja a határt, de elhullott állatot még nem láttam – jelezte, hogy a sertéspestis ezidáig nem jelent meg magyar földön, s megnyugtató információkkal szolgált a Petőfi-zsilip állapotát illetően is. Bánóczi Lajos raktárában a bizottság rendet, tisztaságot és pontos nyilvántartást talált – akárcsak a többi hasonló létesítményben.

Mobilgát a Tiszánál

Legközelebb Illés József mellett horgonyzott le a konvoj, majd a jelentése után a kisari védelmi központban bemutatták a térségben tervezett munkákat. Megtudtuk: a gátakat ezen a veszélyes környéken 190 centiméterrel magasítják, ahol pedig a település miatt nincs erre lehetőség, mobil árvízvédelmi fallal növelik a biztonságot. Tivadar problémájára is van megoldás: jövőre töltésáthelyezéssel szélesítik a szűkület alatti részt, így – a terepasztalon elvégzett kísérletek tanúsága szerint – egy esetleges árhullám gyorsan szétterül majd, mintegy félméteres vízszintcsökkenést eredményezve. A híd egyelőre veszélyes pont marad, hiszen már a fejlesztés előtti töltésekhez képest is alacsony; a tervek megvalósítása a következő időszak feladata lesz.

Országos átlag felett

A két árvízvédelmi szakaszt felölelő ellenőrzés ott ért véget, ahol az Öreg-Túr. A Kövessy Győző-zsilipnél Szászi Gyula számolt be az éves munkáról, hogy aztán Olcsvaapátiból a szamosi kompon át érjük el a vásárosnaményi szakaszmérnökséget, ahol a szakemberek kiértékelték a tapasztalatokat. Sok más mellett elhangzott: az országos átlagot meghaladó a fenntartottság, látszik, hogy a FETIVIZIG dolgozói nem csak a szemlére készültek fel.
– Ez egy egyenszilárdságú rendszer, amelyben nincsenek gyenge pontok – summázott a záróértékelések elhangzása után Bodnár Gáspár, s az egész napos szemle fényében még egy laikus – például egy újságíró – számára is nyilvánvalóvá vált: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye árvízi védelmére nem csak szavakban készültek fel.

KM-HP








hirdetés