Bakosi Péter
A hat versenyzőből és az ő kísérőikből álló veszprémi különítmény után a magyar csapatban a nyíregyházi volt a második legnépesebb delegáció a vasárnap véget ért barcelonai junior világbajnokságon. A bakonyiakon kívül csak a Nyírsuli mondhatta el magáról, hogy egynél több versenyzőt adott a válogatottba, Bakosi Béla révén az edzői szekcióba is került szabolcsi szakember, miként dr. Pikó Károly személyében a válogatott orvosa is innen utazott. És beszéljünk egy kicsit haza: csak Nyíregyházáról akkreditálták magukat magyar újságírók az eseményre, akik a magasugró Bakosi Péter egyéni szponzoraival, egyben szurkolóival kiegészülve alkottak maroknyi csapatot.
Szerdai megérkezésünk után sajnos a másik nyírsulis versenyzőért, Szikszai Róbertért már nem tudtunk szorítani, hiszen Kerekes László és Cserpák Róbert tanítványa az első napi, vagyis a keddi selejtezőkben kiesett. Talán nem is ez a helyes kifejezés, hiszen az elsőéves junior atléta mindent megtett azért, hogy helye legyen a tizenkettes döntőben: egyéni legjobbját (57.00) fél méternyire megközelítette (56.51), és mindössze 19 centivel maradt le a fináléról. Robi a saját selejtezőcsoportjában az utolsó dobásig a hetedik helyen állt, ám a legvégén dobókörbe lépett versenyző túldobta őt, és végül a másik ágáról a kelleténél többen megelőzték. A vasváris diák hihetetlenül peches, hiszen tavaly világbajnoki A-szint birtokában sem lehetett ott az ifi seregszemlén a franciaországi Lille-ben (nemzetenként két-két sportoló indulhat a versenyszámokban, márpedig ő a harmadik helyre szorult a magyar diszkoszvetők között), most pedig nüanszok kellettek a továbblépéséhez, és végül a 13. helyen zárt. A hatalmas termetű versenyző ideje a jövő évi Európa-bajnokságon jöhet el végleg.
A másik nyíregyházi résztvevőt, Bakosi Pétert is kísértette a tizenhármas szám, hiszen 13-án, pénteken volt a döntője. Addig azonban el kellett jutni, és a szerdai selejtezőből ezt hihetetlenül könnyed versenyzéssel, élete szabadtéri legjobbjával, 217 centivel érte el. Jól indult a finálé is, ám a 217 ekkor már – háromszor is –kifogott rajta. Annyi a vigasz, hogy a másodjára vagy a harmadjára ugrott 217-tel éppúgy nyolcadik lett volna, mint az elsőre teljesített 213-mal, persze még adva lett volna az esély a további előrelépésre.
– Kicsit fáradtabban versenyeztem a döntőben, mint a selejtezőben, éppen ezért a helyezéssel elégedett vagyok, az eredmény viszont lehetett volna jobb – mondta Bakosi Péter, edző-édesapja szavait szinte egy az egyben megismételve. – Tavaly tizenegyedik voltam az Európa-bajnokságon, tehát mind a helyezést, mind pedig a centimétereket tekintve előreléptem, és így megy ez már évről évre. Ha a fejlődésem töretlen marad, akkor a juniorkorból kilépve is érhetnek még sikerek. A vb után sem pihenek, hiszen a nyíregyházi rendezésű korosztályos bajnokságon meg akarom védeni a korosztályomban szerzett tavalyi bajnoki címemet, és ha apukám is hozzájárul, akkor szeretnék hármasugrásban is elindulni.
Bakosi Béla sem volt elégedetlen fia teljesítményével, amihez őszintén gratulált. Az 1980-as moszkvai olimpia hetedik helyezett hármasugrója eredményességet tekintve még mindig gyermeke előtt áll, de minden remény megvan arra, hogy az idén már 220 centit teljesítő Péter a nyomdokába lépjen.
Ami pedig a magyar csapat szereplését illeti: a mieink két ezüstérmet is szereztek, mégpedig a hétpróbázó Krizsán Xénia és a kalapácsvető Pásztor Bence révén. Ezeken illetve Bakosi Péter nyolcadik helyezésén kívül még egy döntős helyezést szereztek a magyarok a diszkoszvető Váradi Krisztina jóvoltából. A nívós mezőnyben olyan versenyzőket láthattunk, akikről sokat fogunk még hallani: a 100 méteren győztes brit Adam Gemiliről talán már a londoni olimpián leteszi a névjegyét, de a bajnoki csúcsot elérő új-zélandi súlylökő, Jacko Gill, az orosz távolugró, Szergej Morgunov vagy éppen a junior világcsúccsal győztes, amúgy a szombathelyi dobóműhelyben pallérozódó katari kalapácsvető, Ashrad Amgad is hamarosan csatlakozni fog a legnagyobbakhoz.
Barcelona látványa, az olimpiai stadion patinája és a remek szervezés pedig minden résztvevőt és jelenlévőt lenyűgözött. A lelátókon lehettek volna többen is, de ez a létesítmény olyan remek sporteseményeknek is otthont adott már, hogy a helyieknek nem jelentett nagy vonzerőt a korosztályos világbajnokság. Az esély minden induló számára adott ahhoz, hogy felnőttkorú versenyzőként, népesebb publikum előtt is lehetőséghez jussanak a katalán fővárosban.
Bármilyen furcsa, a mieink első érmének is van nyíregyházi vonatkozása. Az utolsó számnak, a 800 méternek harmadik helyről nekivágó, az aranyról végül mindössze kilenc ponttal lemaradó Krizsán Xénia ugyanis a szabolcsi különítménytől kapta azt a nemzetiszínű zászlót, amellyel holtfáradtan, de az ezüstérem felett érzett örömével a tiszteletkört futhatta. Talán eljön az idő, amikor megyebeli vállra kerülhet majd az a piros-fehér-zöld lobogó.