Megyénk a mozi fénykörében – Szabolcs is aktív részese a filmtörténelemnek

Akt.:
Filmforgatás Nyíregyháza belvárosában: jobbról Pécsi Ildikó
Filmforgatás Nyíregyháza belvárosában: jobbról Pécsi Ildikó
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Időnként a hazai filmgyártás centrumaitól távol is tanyát vertek a filmfelvevő gépek.

A film történetének több mint 100 esztendejéből mi magyarok is bőséggel kivettük a részünket, ugyanis éppen az idén ünnepelhetjük a 105 éves jubileumát annak, hogy a fővárosban megalakult az első – bár nem túl hosszú életű – filmvállalat, a Hunnia Biográf Társaság. Egyetlen fennmaradt filmjük, az alig 10 perces Keserű szerelem, megtekinthető az interneten is. A dicső esemény adta az ötletet, hogy röviden áttekintsük, milyen szerepet játszott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a filmtörténelemben.

Nincs okunk szégyenkezni

Már a kezdetekkor, a némafilm korszakában sem maradtunk le a nyugattól. Talán kevesen tudják, hogy Nyíregyházán az első között nyílt filmműterem a Hüttermann lovardájában a századforduló után. Amikor a híres amerikai színészikon, Rudolf Valentino váratlanul és fiatalon meghalt, nálunk is kitört a hasonmás kerestetik mozgalom. Még Fedák Sári is beszállt a játékba, saját pesti patronáltjait támogatva, ám a lázas versengésből mégis egy nyíregyházi patikussegéd került ki győztesen. De itt forgatta Vásárosnaménynál a Tisza-parton Kósa Ferenc a Sodrásban című művét, s a tiszadobi Andrássy-kastély adta a kulisszáit a Josephine Baker életét feldolgozó filmnek is, egy francia kastély szerepét magára öltve.

A Kisváros című televíziós sorozat a megye több helyszínét is megidézte Nyíregyházától Kisvárdáig, Tákostól Tivadaron át Csengerig. A Nyíregyházi Állatparkban pedig mindjárt három film is forgott: a Kisváros 6 epizódja, az életveszélyben című krimi, és egy mesefilm, Almási Évával a főszerepben. Gajdos László nem csupán azért volt kulcsfigurája az eseményeknek, mert már akkor is ő igazgatta az intézményt, de ötletgazdaként a történetformálásból is kivette a részét, s az 50 perces kriminek a producere lett. Szóval tudott mesélni:

– Ezek a filmesek olyasmiket találtak ki, hogy Csányi Sándor birkózzon egy orangu­tánnal. Mikor kiábrándítottam őket, hogy ez lehetetlen, hoztak egy állatjelmezt, amibe az egyik gondozónk bújt bele. Gosztola Adél is csak így tudta a majom torkát vizsgálgatni. Oroszlánt sem engedtünk el a városban, pedig nagyon szerették volna. De az elefántok már sétálgathattak a parkban, akik között Pécsi Ildikónak volt egy jelenete. A stáb kicsit nehezen viselte, hogy az állatokhoz kellett igazodniuk, ráadásul a parkot se zártuk be a forgatás kedvéért.

Boldizsár, a kelletlen teve

– Az élő és animált szereplőket egyszerre felvonultató harmadik film arról szólt, hogy Almási Éva, mint nagymama, elvitte az unokáit az állatkertbe, s mindenről mesélt valamit, amit megnéztek. Itt is okozott némi galibát a forgatás, s hol az állatok, hol a gondozóik pöccentek be egy kicsit.

– Boldizsár, a teve például nem nagyon akart a Blaha Lujza sétányon tevegelni, s az is szenzációszámba ment, amikor egy rövid időre szabadon engedtünk egy óriáskígyót a film kedvéért. A szelíd papagájjal egy napig kínlódtunk, míg másnap mindent magától megcsinált. Persze beszélni később sem akart, ezért maga a rendező szinkronizálta alá az állatot.

KM-MJ

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország június 1-jei számában és a kelet.hu-n.








hirdetés