Meleg van!

Ez smafu! – legyinthetne lekezelően korunk trendi embere, aki szokatva vagyon
a rekordokhoz, az extrém értékekhez, ennek okán a hőmérsékletiekhez is.
Kovács Zsolt jegyzete.

Meleg van! Méghozzá nem is akármennyire! A légállapot változásának tudója
kiszámította a minap: évszázadonként ötször lehet ilyen magas hőmérséklet október
végén. Tehát földi életünk során háromszor, négyszer élvezhetjük a huszonöt
fok körüli hőmérsékletet néhány nappal Szent András hónapja előtt. Ez smafu!
– legyinthetne lekezelően korunk trendi embere, aki szokatva vagyon a rekordokhoz,
az extrém értékekhez, ennek okán a hőmérsékletiekhez is. Ha valami nem évszázados,
ha eddig nem mért, arra már oda sem figyel. A hírforrások aztán igyekeznek kiszolgálni
a rekordnélküliséget légüres térnek tartó trendi társainkat, még az időjárási
elemek terén is. Ha nyáron a hőmérő higanya éppenhogy harminc fölé mászik, már
rekordközeli hőmérsékletet emlegetnek. Télen aztán csendesebb a rekordok világa,
melegszik a légkörünk, éppen ezért igen ritkák a szokatlan hőmérsékleti értékek.
Pedig ha a meteorológusok ügyesen telepítenék mérőállomásaikat, például a Bükk-fennsík
töbreinek legmélyebb pontjára, akkor évente előrukkolhatnának tíz-tizenöt negatív
hőmérsékleti rekorddal. Egyébként öncélú szemfényvesztés a rekordhajhászás.
Nem kivétel ez alól a hőmérsékleti sem. Jelenleg országunkban közel száz mérőállomás
van, száz éve volt hat, százötven éve egy, kétszáz éve meg egy sem. Magát szakembernek,
tudósembernek mondó meteorológus miféle tudományos alapon hasonlítja össze a
száz mérőállomásos és az egy mérőállomásos állapot hőmérsékleti értékeit? És
akkor még nem is beszéltünk az évszázadokkal, évezredekkel ezelőttiekről.

Rekordok? Ugyan már! Örüljünk az októberi napsütésnek, és ha eljön a
latyakos idő, meleg lélekkel gondoljunk az ajándékba kapott pótnyárnak.

Kovács Zsolt








hirdetés