Mert úgyis leugatnak…

Mert úgyis leugatnak…
© kép: getty images
A gyűlölet országa lettünk. Legalábbis ami az egy főre eső, hírek utáni olvasói hozzászólásokat illeti – az interneten. Pozitív vagy negatív információ, egyre megy. Oly mindegy, nem kevesen az élő fába is belekötnek, csak hogy fröcsögjenek. Koncz Tibor jegyzete.

Én főként sportban utazom; hát, ami ott megy, az nem fehér embernek való. A legszebb, amikor a provokátoroknak is azonnal felülnek, akik direkt bedobnak valami bicskanyitogató véleményt, aztán ugrik rá a jónép. Nem sokkal különb a zenei élet sem. Ha a koncertkritika magasztalja az előadót, az a baj, ha lehúzza sárga földig a produkciót, akkor a szerzőt pocskondiázzák lelkesen. Kérdés persze, minek olvasni egyáltalán a kommenteket. Na ja, hazudik, aki arról rinyál, hogy soha nem érdekli mások véleménye. Nem kell a púder, ilyen nincs. Aztán, persze hamar pofára lehet esni a nagy igazságosztók megnyilvánulásaitól.

Hogy ez kinek a felelőssége, miért alakult így a nagy demokráciában? Lenne egy-két tippem, de hagyom a csudába az egészet, felesleges szócséplés, kár vesztegetni az időt. Mert úgyis leugatnak. Persze, szigorúan névtelenül…

Koncz Tibor








hirdetés