Mesterré válni

Mesterré válni
© Fotó: Pixabay
Amióta csak önálló életet élek, felelősséggel tartozva egy háztartásért, felnézek az olyan emberekre, akik nem csupán mesterei a kétkezi szakmájuknak, de el nem múló szorgalommal teszik a dolguk, gyakran még gyönyörködve is a végeredményben. Hálás is vagyok nekik, mikor úgy mennek el, hogy minden működik. Matyasovszki József írása.


Magamról tudom: kiváló csak a szívesen végzett munka lehet, arra pedig ránézni is jó, mert a manualitás gyógyító hatással bír a pszichére. Aki szerelt már fel magának egy csillárt úgy, hogy nem rázta meg az áram, szedett szét bármilyen szerkezetet, hogy azt utána képes volt működővé újra összerakni, tudja, miről beszélek. Az életem során többször is bánkódtam azon, miért nem tanultam ki valami keresett szakmát, amivel maradandóbbat alkothatnék a szónál, bár sokak szerint az írás is megmarad. Lehettem volna asztalos, hiszen órákat vagyok képes elidőzni a feldolgozatlan hasábok illatától fűszeres asztalosműhelyben, simogatva a szebbnél szebb bútorokat. Kitanulhattam volna a szakácsmesterséget, mivel jót főzni gyógyító tevékenység. Elbűvöl, ha egy ács szekercéje alatt kialakul egy tetőszerkezet pókhálója, és a kézműves termék értékesebb a szememben az iparinál. Minden kézzel végzett munka felelős alkotás, ezért is szeretem a „mesterség” kifejezést jobban a „szakma” szónál. Legyen rá büszke, aki mesterséget tanult, és tegye a dolgát becsülettel. Az embert amúgy is a tettei határozzák meg, és nem a szavai.

– Matyasovszki József –








hirdetés