Fényes szelek fújnak Litkén. Nem csupán lengedezik, orkánerővel támad, ami a megyei másodosztályú futballcsapatot a Selyember-csoport tabellájának tetejére repítette.
Persze az egylet tagjai nem az időjárás kénye-kedvére hagyatkoztak, a pályán tettek azért, hogy lepipálják valamennyi riválist, noha az is igaz: a második Rohodot nem sikerült lerázni – a két gárda azonos pontszámmal (34-34) áll, köztük a több győzelem rangsorol.
– Talán még soha nem álltunk ilyen jól a bajnokság ezen szakaszában – nyomatékosította Nagy Zoltán, a Fényeslitke edzője. – Azt gondolom, az összeszokottságból származó előnnyel élni tudtunk: a nyáron ugyanis együtt maradt a társaság, nem szorultunk rá arra, hogy előröl kezdjük a csapatépítést. Ráadásul másokkal ellentétben bennünket nem nyomaszott semmiféle teher, nyugodtan futballozhattunk. Annyiból nem ért meglepetés, hogy jól ismerem a játékosok képességeit, közülük többen megfordultak magasabb osztályban, így a megfelelő a rutin sem hiányzott. Nem lehet az sem véletlen, hogy a három vereség dacára sehol nem játszottunk alárendelt szerepet. A korábbiakban rendre az volt jellemző, hogy ősszel nagyon gyenge teljesítményt nyújtottunk: egy éve például a jelenlegi pontszámnak alig több, mint felét, tizennyolcat szereztünk, mindig tavasszal tettünk rá egy lapáttal. Ilyen szempontból nagyon bizakodó vagyok! Ugyanakkor a rendezett háttér legalább ennyire fontos, ami nálunk adott: ez nyugodt légkört biztosít, ami természetesen kihat az eredményességre.
Nagy Zoltán szerint a feljutás gondolatával kacérkodni egyelőre illúzió: egyrészt messze még a szezon vége, arról nem beszélve, a lehetőségek behatároltak.
– Büszke vagyok a csapat minden tagjára, öregbíthettük a település hírnevét ebben a sportágban. Természetesen szeretnénk minél jobban szerepelni, de helyén kezeljük a történteket. Álmodozni sok mindenről lehet, így a bajnoki címről is, helyesebb azonban a földön járni. Annál is inkább, mivel fillérről fillére be kell osztani a nekünk jutó pénzt, ebből pedig merészen tervezni aligha ildomos..